Motherling

Örömmel osztom meg veletek, hogy csatlakoztam a Nyitott szívvel 💛 által létrehozott Segítő Szakemberek Hete kezdeményezéshez. 🌸

Szeretettel várlak benneteket 50%-os kedvezménnyel a képemen megjelölt szolgáltatásaimra 2026. szeptember 21. és 27. között.

Minden erre a hétre foglalt
* kismama és női masszázsra,
* dúlai konzultációra, és
* 2 édesanyának ezen a héten egyeztetett szüléskísérésre érvényes.

Foglaláskor mindenképp jelezd írásban, hogy ezen a programon keresztül szeretnél ellátogatni hozzám. A szabad időpontok száma korlátozott.

A csatlakozott szakemberek teljes listájához látogass el a Nyitott szívvel 💛 oldalára.

Köszönöm, ha megosztod, hogy minél több emberhez eljusson. 🙏🏽

💚

Ha eddig csak gondolkoztál rajta, akkor ez itt a jel, hogy cselekedj. 😊 Ha kíváncsi vagy, mit tud neked adni a dúlai kísérés, keress meg, beszélgessünk. 🌸 Ha még bizonytalan vagy, kövess be, ismerj meg, vagy támogass egy megosztással. 💚 Köszönöm! 🙏🏽

Szeptember elsejére 🌸

Mindkettő igaz lehet egyszerre: • elmondhatatlanul vártam már ezt a napot • kifejezetten szomorú most a csend és az üres ház Az anyai szívben elfér minden érzés. ❤️

NEM OKÉ!

Sajnos sokan vagyunk, akiket semmilyen módon nem tájékoztattak erről a beavatkozásról, hanem egy összehúzódás közben egyszerűen elvégezték. Igen, engem se. Felkészültünk, ismertük a jogainkat, bíztunk a testünkben. Nem számított.

Lehet, hogy utólag azt mondták, hogy szükség volt rá, vagy hogy a baba érdekében történt, muszáj volt. Fontos tudnod: attól, hogy a gátmetszés adott helyzetben akár szakmailag indokolható volt, még nem oké, hogy nem tájékoztattak előre. Sürgős, életmentő helyzetben természetesen előfordulhat, hogy nincs idő hosszan egyeztetni. De arra még ilyenkor is kell, hogy legyen néhány másodperc, hogy szóljanak előtte. Ha pedig nem állt fenn ilyen helyzet, a beavatkozás előtti beleegyezésed alapvető jogod lett volna.

Teljesen érthető, ha ez benned nehéz érzéseket okoz, vagy traumaként élted meg. Az is rendben van, ha szeretnéd megérteni, pontosan mi történt és miért. Kérdezni utólag is lehet. Kikérheted a dokumentációdat, megbeszélheted az eseményeket a szülésznőddel vagy az orvosoddal, és a szülésélményed feldolgozásához is kérhetsz segítséget. Én is kértem. Egy sikeres és vágyott VBAC után is.

Mert nemcsak az számít, hogy a babád végül egészségesen megszületett-e. Az is számít, hogy TE mit éltél át közben.

A tested egy tökéletes alkotás. Ne úgy tekints rá, mint valamire, ami hibásan működik, és amit a szüléshez “meg kell javítani”.

A gátmetszés nem a szülés velejárója és nem egy “szükséges rossz”.

A gátvédelemnek igenis vannak eszközei, akár a te kezedben is. A felkészülés, a szabad testhelyzetválasztás, a megfelelő környezet, a türelmes kitolás, a tudatos ellazulás és az, hogy bízz a testedben, mind számítanak.

Persze nincs olyan módszer, amellyel garantálható, hogy a gát teljesen ép marad. De ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes megadni az esélyt..

Ismerd meg a lehetőségeidet, készülj fel, és ne add át automatikusan a döntéseidet másnak.
A tested a tiéd. A szülésed a tiéd. 

Mentsd el ezt a posztot, hogy később is kéznél legyen, vagy küldd el egy kismamának, akinek jól jöhet. 😊

Hogy mikor indokolt a gátmetszés? A válasz valószínűleg attól függ, kit kérdezel.

Informálódj! Tudd, hogy a gátmetszést önmagában a protokoll nem indokolja. Nem a szülés velejárója. Nem a “szükséges rossz”. Attól, hogy rengeteg édesanya átesik rajta, még nem biztos, hogy indokolt.

A minimum, hogy tájékoztatnak és a beleegyezésed kérik, mielőtt elvégzik. Sajnos ez gyakran nem történik meg. Attól, hogy szülsz, még nem veszíted el az autonómiát a tested felett. Jogod van tudni, mi történik veled és miért.

5 tévhitet hoztam, amit gyakran hallani a gátmetszéssel kapcsolatban. Ezeket mind megdönti a tudomány, az evidencia, a logika, vagy a józan ész. De vajon miért vannak még mindig ennyire bevésődve a köztudatba?

A poszt elkészítéséhez Noll A Nandu tanításai, illetve a Vajúdástámogatás mindenkinek című könyvének kapcsolódó fejezete adta az ihletet és az alapot. Ezúton is köszönöm.

Tudom, hogy megosztó témába tenyerelek, de nem célom megosztani. Sem kritizálni. Sem hibáztatni. Nem állítom, hogy jobban tudom. Nem állítom, hogy más rosszul tudja. A következő posztokat a gátmetszés-gátvédelem témakörében gondolatébresztőnek szánom, és a saját szemléletemet, a saját keretrendszeremet tükrözik.

Ahogy a szülések közel fele császármetszés, a hüvelyi szülések kb. fele gátmetszéssel történik Magyarországon. Ilyen magas arányok mellett egészen biztosan el kellene gondolkodnunk, hogy vajon a nők teste romlott el az utóbbi évtizedek során, vagy valami nem stimmel a kórházi gyakorlattal. Ugyanis ezek a számok intézményen kívüli szülések esetében elenyészőek. Ahogyan a komolyabb gátsérülések is.

Amit egészen biztosan át kellene gondolnunk, az az, hogy hogyan kommunikálunk a gátmetszésről. Mert ez a “csak egy kis vágás” a nő egész hátralévő életére hatással lehet, testileg és lelkileg egyaránt.

Nem csak úgy mondom, hogy dúlával készülni és szülni érdemes. :)

Vannak bizonyos dolgok, amik teljesen megváltoztak, amikor gyerekünk lett, és vannak dolgok, amik azóta egyszerűen nem léteznek.

A poszt nyomokban túlzásokat tartalmazhat. Vagy mégsem…?! 😅

Mivel folytatnád a sort?