Art Gurics

az érzésre, hogy teljesen megszűnik körülöttem minden, mintha egy titkos álomvilágba kerülnék... A jelen pillanatban való lét varázslata volt. Bár a karrierem más irányba terelt, a színek és a művészet bizonyos szempontból mindig is szerves része volt életemnek. Sminkesnek lenni több mint két évtizeden át hatalmas tapasztalatot adott a színek használatában és harmonikus kombinálásukban, aminek köszönhetően nagy magabiztosságra és szakértelemre is szert tettem ezen a területen.
2012-ben tértem vissza a festéshez. Nagyon finom, részletgazdag képeket festettem, főleg madarakról, virágokról, mígnem egy napon a majdnem teljesen elkészült képen helyrehozhatatlan hibát követtem el. A csalódottságot düh követte, amit azzal vezettem le, hogy egy spatulával szinte vaktában kentem a festéket a képre. Még ma is él bennem az a szabadság érzés és megmagyarázhatatlan öröm, ahogy ezt a festményt tulajdonképpen tönkreteszem. Legnagyobb meglepetésemre az ámokfutásból egészen figyelemreméltó eredmény született, annak ellenére, hogy korábban egyáltalán nem értékeltem az absztraktokat. Azóta nem tudom és nem is akarom elengedni ezt a szenvedélyt, amit egy ilyen kép alkotása közben megélek. Szívemből festek, örömből, hogy ezzel szerezzek örömöt másoknak.
.
.
. EN
Ever since I was a little girl, I had a passion for painting. I have memories from being 2 years old, holding the brush and painting the same scene every time - a duck mom with a duck child swimming in a pond. I remember so clearly the feeling of totally loosing myself in the process as if I would enter to a secret dreamworld... It was the magic of being in the present moment. Though my career took a different path, colours and art in some ways were always part of it. Being a make up artist for more than two decades gave me great experience in the use of the colour scale and it's combinations and thanks to that, great confidence and expertise in it, as well. I was making very fine, very detailed pieces of birds and flowers until one day I made an unreperable mistake very close to the finish of one painting. I got so frustrated and angry, that I started to smudge paint all over with a spatula and finally my hand. I so much remember the feeling of the freedom and the unexplainable joy I had while ruining that painting this way. And to my biggest surprise the result came out quite amazing, though I didn't appreciate abstracts before. Since then I can not stop this passion of creating abstracts, not that I would want to. I love every minute of it and I couldn't imagine my life without it. I paint from my heart, from joy to bring joy to others.