Ananda Jóga Kuckó

Mi van, ha nem veled van baj?
Mi van, ha csak van valami, amire még nem láttál rá?

Vannak élethelyzetek, amelyeket hiába próbálunk fejben megfejteni. Tudjuk, hogy változtatni szeretnénk, mégis újra ugyanazokba a körökbe kerülünk.

A bábus családállítás egy különleges lehetőség arra, hogy kívülről is ránézz arra, ami belül zajlik.
Kapcsolatokra
Érzésekre
Visszatérő mintákra
Elakadásokra

És néha egyetlen felismerés elég ahhoz, hogy valamit már ne úgy lássunk, mint előtte.
Nem ígéret arra, hogy minden egy csapásra megváltozik. Hanem egy lehetőség arra, hogy elindulj.
Mert a változás sokszor nem ott kezdődik, hogy tudjuk a választ. Hanem ott, hogy merünk feltenni egy új kérdést.

A bábus családállításon ketten dolgozunk együtt. Te hozod a történetedet, a kérdésedet, az érzéseidet, én pedig figyelemmel és kérdésekkel kísérlek. A bábuk segítségével együtt jelenítjük meg azt, amire szeretnél ránézni és lépésről lépésre felfedezzük, mit mutat számodra ez a kép.
Nem én adom válaszokat- melletted vagyok, miközben te rátalálsz a saját felismeréseidre.

Ha megszólított, szeretettel várlak egy közös útra!
Keress bátran, bizalommal!

Bizalom

„Nyugodtan ülsz a buszon úgy, hogy nem ismered a sofőrt.
Nyugodtan ülsz a repülőn úgy, hogy nem ismered a pilótát.
Miért ne tudnál hát nyugodtan élni, bízva abban, hogy Isten kezében van az irányítás?”

Szép gondolat. Még akkor is, ha az „Isten” szót mindenki máshogy érti. Van, akinek valóban Istent jelenti. Másnak Buddhát, a Dharmát, a természet rendjét, az univerzumot, a sorsot. És van, akinek egyszerűen csak azt a felismerést, hogy nem kell és nem is lehet mindent irányítanunk.

Talán éppen ez az egyik legnehezebb dolog az életben: elengedni azt az illúziót, hogy akkor leszünk biztonságban, ha mindent kézben tartunk. Előre akarjuk látni, mi történik holnap. Tudni akarjuk, jó döntést hoztunk-e. Biztosak akarunk lenni abban, hogy amit elkezdtünk, sikerülni fog. Hogy azok, akiket szeretünk, velünk maradnak. Hogy a testünk bírni fogja. Hogy nem ér bennünket veszteség, csalódás vagy fájdalom.

Csakhogy az élet soha nem ír alá velünk ilyen szerződést.

Amikor elindulunk egy úton, valójában fogalmunk sincs, mi vár ránk a következő kanyar után. Lehet napsütés, lehet vihar. Lehet, hogy könnyedén tesszük meg a következő kilométereket, és lehet, hogy egyszer csak minden egyes lépésért meg kell küzdenünk. Tervezhetünk útvonalat, számolhatunk kilométereket, felkészíthetjük a testünket és az elménket – de egy ponton túl nincs más, csak az a következő lépés.

És talán nem is kell ennél több.

A zen számomra valahol erről is szól. Nem arról, hogy valaki odafentről minden pillanatban mozgatja a szálakat, és nekünk csak hátra kell dőlnünk. Sokkal inkább arról, hogy képesek vagyunk-e teljesen jelen lenni abban, ami éppen történik. Nem harcolni folyamatosan a valósággal azért, mert nem olyan, amilyennek elképzeltük. Nem követelni az élettől garanciákat, amelyeket soha nem ígért meg nekünk.

Ez nem passzivitás. Nem azt jelenti, hogy nem teszünk meg mindent, amit tudunk. Éppen ellenkezőleg. Megteszek mindent, ami rajtam múlik – és elengedem azt, ami már nem rajtam múlik. Felkészülök. Dolgozom. Edzek. Elindulok. Megteszem a következő lépést. Ha elesem, felállok. Ha elfáradok, továbbmegyek. De nem akarom előre birtokolni az út végét.

Mert mennyi energiát emészt fel az életünkből az, hogy olyan dolgokon aggódunk, amelyek még meg sem történtek? Fejben százszor lejátsszuk a jövőt, miközben az egyetlen pillanat, amelyben valóban élni tudnánk, észrevétlenül elhalad mellettünk.

A bizalom számomra ezért nem azt jelenti, hogy tudom, minden jól fog alakulni. Azt jelenti, hogy nem tudom, hogyan fog alakulni – és mégis elindulok.

Talán ez a hit egyik legtisztább formája is.

Nem tudni.

Nem kapaszkodni.

Nem követelni biztosítékot.

Csak menni.

Amikor felszállunk arra a bizonyos buszra, nem rohanunk előre ellenőrizni a sofőr jogosítványát. A repülőgépen sem kopogtatunk be a pilótafülkébe, hogy előbb bizonyítsák be: biztosan célba érünk. Leülünk. Becsatoljuk az övet. És rábízzuk magunkat valamire, amit abban a pillanatban nem mi irányítunk.

Talán néha az életben is ennyi lenne a dolgunk.

Nem feladni az akaratunkat, hanem feladni a görcsös ragaszkodást ahhoz, hogy mindennek úgy kell történnie, ahogyan elképzeltük.

Megtenni, amit lehet.

Elfogadni, ami van.

És amikor eljön az idő:

megtenni a következő lépést.

🐺

Véget ért a Jógakaland Ildivel nyári kihívás! ☀️

El sem hiszem, milyen gyorsan elrepült ez a nyár!
Nagyon sok kicsi és nagy gyermek csatlakozott a nyári szünetben, és öröm volt látni, ahogy hétről hétre gyakoroltak, mozogtak, figyeltek és kitartottak.🌈
A legtöbben szinte minden kihívást teljesítettek, és csak néhány beküldendő gyakorlat maradt ki. Ez önmagában is szuper teljesítmény!!
De most szeretném külön megünnepelni azt a három igazán kitartó jógás gyermeket, akik az egész nyári szünet alatt fáradhatatlanul, pontosan és figyelmesen teljesítették a kihívást.

Nagy-nagy szeretettel gratulálok:
🌟Vezér Annának
🌟Kapronczai Lillának
🌟Herman Flórának

Nagyon büszke vagyok rátok lányok!
És remélem,, ti is nagyon büszkék vagytok magatokra, hiszen a kitartás, a figyelem és a szorgalom olyan kincsek, amelyeket nem lehet elégszer megünnepelni.
A jól megérdemelt jutalmatokat az idei tanév első gyermekjóga óráján vehetitek át.

Köszönöm, hogy velem jógáztatok, és mozogtatok egész nyáron!

A Jógakaland Ildivel folytatódik...
🧘‍♀️🧘‍♂️🪷

🧘‍♀️Újra jógázunk! 🧘

A nyári szünet után ismét megtöltjük a teret mozgással, nevetéssel, játékkal és egy kis varázslattal.

🌿Kalocsán a kicsiket várom szeptember 16-tól, 17:30-tól az Ananda Jóga Kuckóban. És az óvodákban (bővebb információ szülői értekezleteken).

🌸Bátyán a nagyobbakat, tiniket várom szeptember 17-től, 16:30-tól a könyvtárban.

Gyere kapcsolódj ki, mozogj, töltődj fel és közben fedezd fel, milyen jó érzés önmagadnak lenni!

Szeretettel várom a régi és új jógázókat!💜

Köszönjük a csodás meditációt Izabella Mihó -nak.