Csók, Anyu

SOKAT ÉBRED A BABA?

Rengetegszer ébred a babád éjjel, és te még meg is kapod, hogy biztos miattad van, mert elrontottad…

Ez egy általános jelenség. Nagyon erősen benne van a társadalomban. De miért? Mi ennek a háttere? Itt vagyunk a 21. században, szuper technológiákkal, és az anyák sokszor teljesen egyedül kell, hogy megbirkózzanak a gyermeknevelés nehézségeivel, szemben a régi korokkal, amikor még a vízért is menni kellett a kútra. De akkor valahogy nem voltak egyedül hagyva az anyák, ott volt a „falu”, aki segített a gyerekek körül. Ezért nem is voltak kellemetlen megjegyzések. Ezek a megjegyzések a baba születésétől a dackorszakon át a kamaszkorig elkísérik az anyákat, de az igazi segítség elmarad.

Nagyon nehéz téma! Napjainkban sokszor hallani, olvasni a „boomerek” odamondós véleményét:

„Elkényezteted, nem kell mindig felvenni!”
„Elrontottad, bezzeg a mi időnkben a babák átaludták az éjszakát!”
„Engem is vertek, aztán mégis ember lett belőlem!”
„Egy pofontól még nem lesz semmi baja!”

Mi áll emögött? Az előző generációk poroszos, szigorú nevelési stílusa, amikor már a kisbabát is „nevelték”. Ez egy teljesen más szemlélet, mint amit mi ma próbálunk megvalósítani.
Alice Miller Kezdetben volt a nevelés című könyve nagyon szépen bemutatja, hogy milyen elképesztő negatív és romboló ereje van a babakortól elkezdett szülői hatalomfitogtatásnak, testi fenyítésnek, szigornak. (Többek között Hi**er gyerekkorát is bemutatja a könyv.)

A környezet kritizálása, ítélkezés egy nagyon általános kommunikációs stratégia volt a felmenőink számára. Azt gondolták, hogyha a másik ember felé szeretettel fordulnak, akkor, amikor nem érzi jól magát és segítségre lenne szüksége, megerősítik ezt a fajta viselkedést benne, ezért inkább a „ne nyafogj már”, teher alatt nő a pálma és hasonló kritikus hangvételű tanácsokkal látták el.

A másik ok, ami nem tudatos, az, hogy a nagyszülők számára fájdalmas látni azt a szoros kapcsolatot, ami köztünk és a gyermekünk közt van, hiszen ők ezt soha nem élhették át, valószínűleg még a szoptatás élményéből sem nagyon jutott nekik. Ebből sokszor vagdalkozó, ítélkező kijelentések jöhetnek, amik kapcsolatromboló hatásúak.

Az ember végtére az állatvilágból jön, és a biológiától nem tudja magát függetlenné tenni. Hiába vagyunk civilizáltak, hiába emelkedünk ki a tudatunkkal, ha egy kisbaba magára marad, megemelkedik a stresszhormon szintje. Az ősemberek (ősanyák) ősbabáitól jön a sűrű ébredés, ez evolúciósan belénk van ivódva. Ezt azóta sem tudták levetkőzni a babák, hiába telt el sok idő azóta. Ha a barlangban le volt téve a baba, amíg az anya kint gyűjtögetett, vadászott, muszáj volt gyakran ébrednie a babának, hogy ellenőrizze, nem jön-e a kardfogú tigris, és így tudott jelezni anyának, ha baj volt. Olyan faj vagyunk, amelynek kivételesen hosszú ideig kivételes intenzitással kell az utódja mellett lenni. Ahhoz, hogy az éjszakai gondoskodást könnyebben át tudjuk vészelni, sokkal közelebb kéne élnünk a természethez. A természeti népek nem is igazán értik, hogy mi a kérdés azon, hogy hányszor ébred éjjel a babájuk, mert annyira természetes számukra, mint, hogy reggel felkel a nap. A gondunk nekünk van az éjszakai gondoskodással itt a „nyugati fejlett” világban. A természeti népek anyáinak szebe sem rebben, ha a babája kap egy jókora pofont a homokozóban a másiktól, hiszen nincs ennél természetesebb, hogy a babák (is) szocializálódnak. Mi pedig remegő kézzel rohanunk ilyenkor rendet tenni, vígasztalni a csöppséget, és fél órán át dolgozik bennünk az adrenalin.

Nem a mi hibánk! Ebben nőttünk fel, nem lehet ebből csak úgy kilépni. Nagyon sok tudatos jelenlét, önmunka van abban, ha látjuk magunkat és a környezetünket kívülről, és el tudunk kezdeni más kapcsolódásokat kialakítani az idegrendszerünkben. Érdekes, hogy mennyire túlbonyolítja a modern, nyugati civilizált társadalom az életet ezekkel a teljesen felesleges sallangokkal, és utána mennyi szenvedés, munka van vele, hogy levetkőzzük ezeket. Mennyivel egyszerűbb lenne olyan szemlélettel élni, mint a természeti népek. A kulturális különbségek nagyon szembeötlőek ebből a szempontból (is).

Nehezített pálya a modern életmód, amiben minél inkább szeparálva élnek az emberek egymástól, és sokszor még a saját családjuktól is. Az anyák azt gondolják, hogy mindent egyedül kell megoldaniuk, nem kérnek segítséget, mert segítséget kérni manapság nehéz. Sokszor közrejátszik ebben, hogy az anya azért nem kér, mert nem szeretné hallani a másik bántó, ítélkező szavait, vagy pont azért, mert úgy gondolja, hogy több munkája lesz a „segítség” után, mint előtte. Nehéz a maximalista anyának elengednie a sokszor túl nagy igényeit a tökéletesség jegyében, mert egy ilyen világban élünk, hogy próbáljuk kifelé azt mutatni, hogy mi erősek vagyunk és mindent megoldunk, nem kell segítség. Mert ha mégis kérünk, akkor rájönnek, hogy nem is vagyunk olyan erősek és nem is vagyunk olyan tökéletesek. Persze mindenkinél eljöhet az a pont, amikor azt mondja, hogy „már nem érdekel”. Pakolja be bénán a mosogatógépet, vigye a gyereket játszóházba a szabad levegő helyett, csak vigye már, rakja már, hogy legyen egy szabad fél órám magamra!

Készült egy kutatás arról, hogy a korai szakaszban a szülők hozzáállása a gyermekekhez milyen lelkületű felnőtteket „eredményez”. 8 hónapos babákat vizsgáltak, aztán 34 éves korukban vizsgálták őket újra. Osztályozták, hogy milyen kapcsolatban voltak a 8 hónapos babák a szüleikkel. Kategóriák: rideg, őrült imádat (extra érzelgős), meleg szeretetteljes. Hogy mennyire lettek érzelmileg stabilak: 34 évesen kevésbé szorongóak, nyugtalanok, aggódóak voltak azok felnőttek, akik az extra érzelgős és a meleg, szeretteljes kategóriában voltak. Ennek a fajta érzelemszabályozásnak, amit végzünk, ilyen ereje van. Ennek ellenére kapjuk a „jótanácsokat” a szüleinktől, nagyszüleinktől, védőnőtől, orvostól.

Először is szögezzük le, hogy a babának nem lesz semmi baja a sűrű ébredéstől.

Attól függetlenül, hogy normális az első két évben a sok ébredés, azért vannak olyan tényezők, amikkel lehet valamennyire csökkenteni ezeknek a számát. Ilyenkor az a cél, hogy a lehető legkevesebbszer ébredjen (és lehet, hogy ez is sok lesz, de legalább nem háromszor annyi, mint így). Ne tegyünk bele olyan plusz faktorokat, amiktől még extra ébredései is lesznek.

Az első és legfontosabb a hőmérséklet. Általánosnak mondható, hogy túlfűtjük az életterünket, nappal és éjszaka is. Aludni hűvösben jó és egészséges, a nemzetközi ajánlások 16-20 fokot mondanak, egy réteg ruhában (nem bundában). Az öltöztetéssel is el vagyunk csúszva egy réteggel, vagy kettővel. Az előző generációtól kaptuk ezeket a jótanácsokat is. A mondás úgy szól, hogy a babára egy réteggel több ruha kell, mint ránk (a kórházban a védőnő azt mondta nekem egy éve, hogy 2-3 réteggel több…). Ebből annyi igaz, hogy egy réteggel, de kevesebb kell. A túlöltöztetés, a túl magas szobahőmérséklet mind rizikófaktor a túlhevülést illetően, így SIDS kockázati tényező is. A túlmelegedés sokkal nagyobb kockázati tényező, mint a „kihűlés”. A gyerekek sokkal többet mozognak éjjel is, mint mi, és nehezebben adják le a hőt, mert kicsi a testfelületük. Jobban alszanak a hűvösben és nem véletlenül rúgják le magukról a takarót. Amikor izzad a gyermek, az már nagyon erős jel arra, hogy túlhevült.

Ha napközben a baba olyan és annyi alváshoz jut, amennyi az igénye, akkor éjszaka is jól fog aludni. Nem jó ötlet teletömni programokkal és jól lefárasztani, mert ez általában nagyon rossz éjszakát eredményez.

A napirendet annyiban érdemes vizsgálni az éjszakai alvás szempontjából, hogy a reggeli ébredésnek időben kellene lennie, nem jó túl sokáig hagyni aludni a babát, mert az bezavarhat az éjszakába is.

DOLGOZOM-E ALVÁSTRÉNINGGEL?

Az első anyuka, aki megkeresett tanácsadással kapcsolatban, feltette a kérdést, hogy alvástréninges módszerekkel dolgozom-e. Igyekszem mindenhol kiemelni, hogy nem, de lássuk be, nehéz eligazodni a tanácsadók között, főként azért, mert szinte mindenki megemlíti, hogy nem módszere az alvástréning.

De kezdjük inkább azzal, hogy mi is konkrétan az alvástréning, és miért merül fel a családokban, hogy esetleg használni kellene?

Az alvástréning nem egy tudományosan meghatározott fogalom, hanem nyugati társadalmi koncepció. Kultúrális, nem biológiailag egzakt, mérhető, egyértelmű valami, hanem a társadalmon belül is mindenki mást ért rajta. Ennek ellenére vannak vezérfonalak.
Alvástréningnek az minősül, amikor olyat akarunk „megtanítani” a babának – jelen esetben az önálló elalvást külső segítség nélkül-, amire életkorából adódóan még nem képes. Másnéven sírni hagyás, magára hagyás módszere. A tréning még a múlt században indult, a behaviorista irányzatból. Az volt az elgondolás, hogy ha egy bizonyos viselkedést jutalmazunk, akkor az folytatódik, ha büntetjük, akkor nem történik meg újra. A gyerekek verése is innen jött. Hogyha valami rosszat csinált, megverték, fájt neki, Így azt gondolták, hogy emiatt majd legközelebb nem csinálja.

Az ötlet, hogy használni kellene, abból jön, hogy a szülők azt gondolják, hogy a babának alvásproblémája van. Mint pl. hogy ébred éjszaka, nem tud elaludni egyedül, nem tudja magát megnyugtatni, nem alussza át az éjszakát. (Ezek teljesen normális jelenségek.) Tehát az alvástréning onnan indul ki, hogy ezek megszüntetendő, vagy megelőzendő problémák.

A modern társadalomban sajnos nem fontosak a gyermek valódi igényei. Úgy van beállítva az igényeik kielégítése – ami egyébként a szülők nagyon sok energiáját felemészti – , mintha úri huncutság, a pénztermelő munkát helyettesítő értéktelen kibúvó elfoglaltság lenne.

Többféle alvástréninges módszer létezik. Tudományos szempontból egészen változatos a paletta. A Ferber-módszertől kezdve az egyszerű információ átadásig mindenféle létezik. A Ferber módszer, a teljes elhatárolódás, a CIO (cry it out) lényege, hogy este beteszik a kiságyba a babát, és csak reggel mennek be hozzá, bármi is történik. (Pontosabban, ha esetleg hányásig sír a baba, akkor be lehet menni feltakarítani a hányást.) Vannak ennek az enyhébb változatai. Ilyenkor meghatározott időközönként be lehet menni a babához, általában egyre hosszabb időt hagyva a sírásnak. Létezik olyan is, amikor jelen van az anyuka a szobában, de nem veszi fel a babát, csak simogatja, susog neki. Van olyan is, amikor a szülőkkel csak információkat osztanak meg, és a szülő eldönti, hogy mit használ fel belőle. De végül ígyis úgyis egy a vége: a baba feladja, és nem sír többé, mert tudja, hogy úgysem kapja meg azt a segítséget, amire szüksége van.

Vannak kutatások az alvástréninges módszerek sikerességéről, de nagyon nehéz kutatási terület, több okból. Pl. ha a kutatás célja az volt, hogy bebizonyítsa, hogy a módszer sikeres, és pozitív (pl hosszabban aludt a baba, és az anyuka is tudott aludni), nem lehet tudni, hogy milyen instrukciókat adtak a szülőknek, ahhoz, hogy az az eredmény jöjjön ki, vagy, hogy milyen információkat osztottak (vagy éppen nem osztottak) meg a szülőkkel ahhoz, hogy ezt végigvigyék. Jelen esetben például azt, hogy nem feltétlenül jó az, ha a baba (egyedül) átalussza az éjszakát, mert a túl hosszú és túl mély alvás SIDS (bölcsőhalál) rizikófaktor lehet legfőképpen a 6 hónap alatti babáknál. A szoptatásra is hatással van, hiszen az éjszakai szoptatás, ami inkább nyom a latban, ebben az esetben elmarad, vagy nagyon lecsökken. Így hamarabb befejeződik a szoptatás a gyermek életében. Ezentúl ellenőrizhetetlen, hogy valójában mi történik otthon, amikor a szülők a megkapott „feladatokat”, módszereket alkalmazzák. Szubjektív módon történhet ezeknek a végrehajtása, majd az erről való beszámoló a kutatást végzők felé. Másrészt az is lehet szubjektív meglátás, ahogyan a gyermek a módszerekre adott reakcióját közvetítik. Mindenesetre egy dolog az összes kutatásnál felmerült: a szülőknek nagyon stresszes volt végigcsinálni ezt az időszakot.

Csináltak kutatást arra vonatkozóan, hogy hogyan változik a baba stresszhormon szintje egy ilyen alvástréning során. Nyálból vettek mintát bizonyos időközönként, és azt tapasztalták, hogy a baba stresszhormon szintje folyamatosan magas volt még akkoris, amikor már nem sírt, nem jelzett. Tehát ilyenkor nem arról van szó, hogy azért nem sír a baba, mert megnyugszik, csupán feladta az arra irányuló próbálkozást, hogy valaki felvegye, vagy legalább odamenjen hozzá. Az is probléma, hogy mivel külön szobában alszanak ilyenkor, a baba stresszhormon szintje magas, az anyáé pedig alacsony, hiszen nem hallja a baba sírását, és így széthangolódik az a rendszer, aminek köszönhetően egyébként tudja a baba életfunkcióit és érzelmeit szabályozni az anya jelenléte.

A családban elmesélt valaki egy történetet. Ott aludt a testvérénél, akinek kicsi babája volt. Este arra ébredt az illető, hogy a baba keservesen sírt, de az anyukája nem ment be hozzá. A mesélő megérdezte tőle, hogy miért nem reagál? Azt mondta, hogy nem szabad elkényeztetni, majd abbahagyja. A mesélő nem bírta ki és bement felvenni a babát. Ez így ment napokon át, de amikor a mesélő már nem volt ott, a kisbaba ismét egyedül maradt…

Olvastam egy megdöbbentő vallomást a facebook-on a Pszichodráma oldalon, amit változtatás nélkül teszek közzé (itt azért nem csak az éjszakai „cserben hagyásról” van szó, ez már a nappali időszakra is kiterjedt. Így ez inkább már hospitalizáció, de ebből is látszik, hogy micsoda károkat tud okozni az ilyen nevelési stílus, még „félidőben” is) :
Gábor osztotta meg velünk a legfontosabb felismeréseit, amire az önismereti folyamata során jutott:
“Anyám még abban a rendszerben szült meg engem, amikor időre, 3 óránként szoptattak. Ha sírtam, akkor “erősödött a tüdőm”, és odébb mentek, most nincs itt az ideje, hogy figyelmet kapjak. Pedig anyám okos nő volt, orvosit végzett summa cumme laude. De simán elhitte apámnak, hogy a túl sok figyelem és szeretet elkényeztet engem, és ha csecsemőként megszokom, hogy csak sírnom kell és megkapom, amire szükségem van, akkor később kibírhatatlan, követelőző férfi leszek. Szóval legyen elég a 3 óránkénti kaja és pelusgyere, plusz megfordítottak a hátamról hasamra és vissza. A köztes időkben egyedül sírtam a kiságyban, amíg fel nem adtam. Aztán már nem sírtam, a szüleim meg megkönnyebbülten hátradőltek, hogy de jó, akkor megneveltek, már nem követelőzök annyit. Egyébként nyilván nem tanultam meg késleltetni a szükségleteimet két hónaposan, ahogy a szüleim hitték, hanem egyszerűen csak lemondtam arról, hogy kifejezzem, mert úgyse érdekel senkit… Azóta megtudtam, van erre a szakirodalomban elnevezés is: hospitalizáció, amit az én generációm is első kézből tapasztalhatott meg a bőrén.
Dehát csak felnőttem valahogy, és elköltöztem ebből a ridegtartásból 20 évesen. Megnősültem, és lett 2 gyerekem is. Viszont ez a gyerekkor nem múlt el nyomtalanul. Komoly pornófüggőségem alakult ki, és a maszturbáció vált azzá a megbízható és biztonságos csatornává, ahol kapcsolódni tudtam magammal. Plusz a szükségleteimet nem tanultam meg sem felismerni és emiatt komolyabban késleltetni sem, ez pedig játékfüggőségbe és sokszor önzésbe fordult a családom felé. Vicces így visszatekintve, hogy anyámék pont azt akarták elérni, hogy képes legyek kézben tartani a szükségleteimet, de valójában pont az ellenkezője történt: rengeteg szükségletemet nem tudtam se felismerni, se kontrollálni. Emiatt függőségből függőségbe estem. Persze az összefüggést csak most látom, utólag.
A feleségem ezt egész sokáig tudta tolerálni, -megvolt neki is a maga sérülése-, aztán egyre többször fejezte ki, hogy boldogtalan mellettem. Ezzel aztán végképp nem tudtam mit kezdeni. A saját érzéseimmel sem, nemhogy az övéivel…ezért inkább homokba dugtam a fejem, és úgy csináltam, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
Amikor összeomlott az életem, akkor mentem el önismeretbe. Ha újra kezdhetném, jobb lett volna hamarabb. A feleségem elhagyott, az egyik gyerekem iszonyat dühös volt rám, a másikon láttam, hogy lesajnál. Nyakig merültem a függőségeimben, és ezzel rengeteget bántottam azokat, akiket pont a legjobban szerettem: a gyerekeimet.
Három évig tartott, mire ebből valahogy felálltam. Volt minden, pszichodráma csoport, pszichológus, meditáció, spirituális út… minden lehetőséget megragadtam, hogy rálássak az életemre és új irányt adjak neki. Mostanra rendeztem a gyerekeimmel a kapcsolatot, és elkezdődhet a károk kijavítása. Úgy érzem, hogy jóvá tudom tenni feléjük azt, amit elrontottam. A volt feleségemmel nem tudom mi lesz. Most jóban vagyunk és örül annak, hogy jobban vagyok, és törődöm magammal. Ő is elkezdett önismeretbe járni, hogy felgöngyölítse a saját sarát ebben a házasságban. Meglátjuk…jó lenne egyszer még egy család lenni.”

Ez egy elég erős történet és valószínűleg (remélem) ma már nagyon elvétve fordul elő ilyen jellegű elhanyagolás.


Sok alvástanácsadás hirdetéssel találkozom az utóbbi időben. Próbálom kihámozni a ködös megfogalmazásokból, hogy vajon milyen módszerrel segít a tanácsadó, mert van, amikor csak rejtett üzenetek vannak, de van, amikor egészen egyértelmű, hogy alvástrénigről van szó.

Példa egy alvástréninges hirdetésre:
„Hogyan fektetheted le a jó alvás alapjait már újszülött korban, mielőtt berögződnének a rossz szokások?”
„Hogyan alakíts ki biztonságos kötődést a babával anélkül, hogy elkényeztetnéd, vagy rabszolgájává válnál?”

Kulcsszavak: rossz szokások, elkényeztetés, rabszolgává válás.

A babát nem lehet elkényeztetni. Ő még egynek érzi magát az anyával, azt sem tudja, hogy ő egy különálló lény. Ebből kifolyólag direkt „rossz szokásokat” sem tud kialakítani, hiszen annyira egyszerűen működik még, hogy csupán azt tudja kifejezni, amire valóban szüksége van. Ezeket a szükségleteket pedig, ha szeretetteljes, biztonságos kapcsolatot szeretne az anya kialakítani a babával, akkor nagyon is érdemes kielégíteni.

A „rabszolgává válás”-nak van egy jelentéstartalma, ami tükrözi a tanácsadó gondolkodásmódját. Az a rejtett üzenete, hogy a gyermeknevelés teher, kényszer, lemondás, nem pedig önként vállalt felelősség és szeretetkapcsolat. Azt sugallja, mintha a gyermek „irányítaná” a szülőt, ami felborítja a természetes hierarchiát. De erről szó sincs egy kisbaba esetében! A baba nem direkt ugráltatja a szülőket, hogy kihasználjon és kizsigereljen. Szüksége van bizonyos alapvető dolgokra (ami általában anya, anya és anya, de nyilván itt az etetés, peluscsere, altatás és a szeretgetés szükségletéről van szó). Ez nagyon ijesztő és kimerítő tud lenni, főleg első babánál, az anya idegrendszere hamar telítődik ezzel az új impulzussal. De annak a kisbabának az anya a világ, és nincs neki más, ami annyira fontos lenne, mint anyával lenni éjjel és nappal. Természetesen az anyának ehhez szüksége van külső segítségre, hogy csak a legszükségesebb dolgokat említsem, nyugodt tisztálkodás, evés. Ha még erre sincs mód az első időszakban, akkor hamar a kiégés felé sodródhat az anya.

Ámde van egy jó hír: ez az időszak (is) elmúlik! Visszatekintve hamarabb is, mint szerettük volna. Ez az az időszak, amikor elvetjük a magokat, és később csodás teremtmény lesz belőle: a saját, önbizalommal teli gyermekünk.

A baba sírását nehéz hallgatni. Van, amikor semmi sem segít. Az ember viszonylag gyorsan eljut abba az állapotba, hogyha nem tudja megnyugtatni őt, egyre ingerültebb lesz.
Így volt ez velem is, amikor egy egész álló napon át tartó babaüvöltés után (közben 6 stroke-ot kihordtam) eljutottam oda, hogy lehet, hogy ilyenkor nem az kellene, hogy legyen a célom, hogy elhallgattassam, hanem egyszerűen csak meg kéne hallgatni, nyitott szívvel-füllel.
És láss csodát; legközelebb működött.
Sokkal hamarabb abbahagyta, és én sem voltam ideges.
Azóta csak így csinálom.
Nektek mi a tapasztalatotok?

Lepd meg szeretteidet egészséggel 🎄🎁
Megvásárolható az ajándékutalvány bármilyen összeggel nálam 💕

Black Friday 🖤

Péntektől vasárnapig kedvezménnyel tudjátok megvásárolni nálam a következő bérleteket:

☯️ 10 alkalmas 60 perces masszázsbérlet 81.000.- helyett 70.000.-

☮️ 10 alkalmas 90 perces masszázsbérlet 117.000.- helyett 100.000.-

💘 10 alkalmas alakformáló bérlet (vákum+kavitáció+rádiófrekvencia - a kedvencetek 😉)
145.000.- helyett 125.000.-

👶🏼 Babamasszázs oktatás - 5 x 60 perc 40.000.- helyett 30.000.-

A bérletek 4 hónapig érvényesek.

Írjatok rám a részletekért 💕

Régen posztoltam már. A kisfiunk már oviba jár, és csodálattal figyeljük nap, mint nap fejlődését. Egy nem mindennapi oviba sikerült bekerülnünk, bár igaz, hogy isteni szerencsével. Az óvónők csodálatosak és az ovisok is tündériek. Az utóbbi időben egyre többen látogattok el hozzám, legfőképpen anyukák, hölgyek, és szívesen próbáljátok ki szolgáltatásaimat, bár az abszolút kedvenc még mindig az alakformálás és a masszázs.
Figyeljétek az oldalt, mert lesz Black Friday akció, ahol kedvezményesen tudtok kezelésekhez és bérletekhez hozzájutni 🥰👙

👩🏻‍💼CIMI nemzetközi okleveles csecsemőmasszázs oktatóként várlak Benneteket babamasszázs oktatásra akár már várandósság alatt is

🤰🏻Ebben az esetben gyakorlóbabán tanulhatod meg segítségemmel a babamasszázst, hogy babád születése után azonnal elkezdhesd ezt a csodálatos módszert a közöttetek lévő kötődés erősítéseként

🤱🏻 Ha pici babával jönnél, teljes elfogadásra és diszkrécióra számíthatsz abban az egy órában, amíg együtt vagyunk - a lényeg, hogy Ti jól érezzétek magatokat 💕

⏰ Az oktatás 5 alkalmas, alkalmanként 60 perces

👨‍👩‍👧👩‍👩‍👦👨‍👨‍👦 Gyermeketek másik szülője is részt vehet az oktatáson, sőt, ajánlott is 😊

🏡 Zöldövezetben várlak Benneteket stúdiómban Érd-Diósd határán

🚗 Szükség esetén házhoz is megyek kiszállási díj ellenében

❓További kérdések esetén keressetek privát üzenetben

Link a babamasszázsról:

https://csokanyu.hu/2022/01/10/babamasszazs-oktatas/

.mission.hu 💟
szorgosan jár hozzám, kitartóan foglalkozik a testével, én pedig mindent megteszek, hogy jól érezze magát nálam, és elégedett legyen 🥰

A nyirokdrenázs alkalmazási területei

(Nem orvosi célú, egészséges embereken végezhető masszázstechnikát végzek)

egészség fenntartása érdekében
prevenciós céllal a folyadékegyensúly megtartása érdekében
anyagcsere fokozására
fogyókúrázóknak a fogyás hatékonyságának növelésére, és a rugalmasság megtartása érdekében
lipödéma kezelésére
bőr-, és kötőszövet állapotának javítása
cellulit - narancsbőr kezelés
általános immungyengeség kezelésére
visszeresség kezelésére
tartós ülés-állás során jelentkező “nehéz láb érzés” kezelésére
meleg hatására időnként bedagadó végtag ödémamentesítésére
műtéti hegek mielőbbi gyógyulásának elősegítése érdekében
arc- és nyak ödémák enyhítésére
könnyzacskók kezelésére
kisebb baleset, ficam, zúzódás, ütődések következményeként kialakult ödéma esetén
plasztikai műtétek után
me**es előtti illetve menstruációs tünetek enyhítésére
fogamzásgátlót szedő hölgyeknek igen hatásos, a nem látható felszaporodott szövetközi ödémára
klimatérium időszakában
terhességi ödémásodás, terhességi csíkok kezelésére (KIVÉVE: terhességi toxaemia!!!)
gyulladások, ízületi gyulladások kezelésére (KIVÉVE: gyulladás akut szakasza, a lezajlott gyulladás és visszamaradt ödémásodás kezelhető)
tartós szteroid szedés következtében kialakuló ödémásodás esetén
pajzsmirigy működési zavarokban
puffadási, székrekedési panaszoknál
lelki és fizikai trauma enyhítésére
relaxáció segítésére

Köszönöm a bizalmatokat 🙂

Szeretném megköszönni Nektek, hogy az utóbbi időben annyian érdeklődtetek a szolgáltatások felől, valamint, hogy többen el is jöttetek már az első alkalomra. Karácsony előtt férjek és szerelmek jöttek hozzám ajándékutalványokért, amit szintén köszönök a szerető párjaitoknak, jó érzés volt, hogy még a fiúk is bizalmat szavaztak nekem. Így aki mostantól január végéig minimum 60 perces szolgáltatást választ magának, és első alkalommal érkezik, megajándékozom egy 40 perces rádiófrekvenciás arckezeléssel, amit hialuronsavas hatóanyag-bevitellel végzek. Ez az ajándékutalványok esetében is érvényes 🙂