viráglabor

Ezen a borongòs tavaszi napon, kèszìtettem nektek egy kedèlyjavìtò csokrot. Termèszetesen kedvenc virágaimmal dolgoztam ès mondanom sem kell, hogy különleges szìneket választottam...

Haladni kell a korral!

Ebben a mondatban nagy igazság rejlik, de bevallom, néha bénítólag hat rám. Tényleg nyitott vagyok az új dolgok kipróbálására, a tanulásra. Azonban megesik, hogy erőszakot követek el magamon, mert nagyon szuper dolog, de rettenet távol áll tőlem. No, ilyen az informatika és az online világ bizonyos szegmensei...
Képzeletben kilépek a testemből és egy nénikét látok botra támaszkodva a ház előtt, a padon ücsörögve. Még szájával formázza a szavakat, az ujjai között tartott tollal húzza a betűk íveit a papíron és a körülötte zajló események képeit a szemeivel rögzíti... Aztán hirtelen odalép hozzám a jelen, egy suhanc képében: Hé öreganyám egy közös szelfit? Feldobom az Instára! Kit neveztél te öreganyámnak???? Meglehet kis (kicsit nagyobb) lemaradásban vagyok a modern kor adta önkifejezés lehetőségeinek kiaknázásában, de felveszem a tempót, a betyárját!!!! Így esett meg, hogy immáron nagy erőkkel nyomulok az Instagramon is (innen már csak egy kis szakadék átugrása és jön a jutyub csanel- arra azért még gyúrnom kell).
De, hogy ez most, hogy jön ide? Mert megtaláltam a face-s profilom beállításánál, hogy eme nagyszerű tényt, meg tudom osztani veletek (www.instagram.com/viraglabor)… No comment… Vállalom és még az arcomat is adom hozzá.

Ui.: Kövessetek ott is, megéri igyekszem friss tartalmakkal teletűzdelni a munkáimról és az inspirációimról ;-)!

Mindig ez van…

Avagy, hogy születnek nálam a különböző kompozíciók… Húúú, hol is kezdjem… Ez amolyan „Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás?” rejtély és bár e konkrét kérdésben, mely a civilizáció kezdete óta foglalkoztatja az embereket, megszületett a válasz (akik tovább szeretnének ezen tépelődni, most hunyják be a szemüket!) a tyúk. Esetemben továbbra is misztikus homályba burkolózik. Mert nyilván okkal veszek meg egy-egy kelléket, vagy választom ki pont azt a virágot, de könnyen lehet, hogy a végleges helyüket majd egy tejesen más gondolat határozza meg. Hol a materiális valóságból indulok ki, hol a képzeletem óriás gardróbjából húzok ki egy fiókot. Van úgy, hogy az adott évszakot, érzést, hangulatot, pillanatot szeretném megjeleníteni, van úgy, hogy megtetszik egy forma, egy szín, egy textúra… Néha a „kabáthoz keresek gombot”, néha a „gombhoz kutatok kabát után”… No és persze vannak favorit motívumaim is melyeket a legtöbb esetben megjelennek a műveimben fő illetve mellékszerepekben. Ilyen például a szív (nem, nem kérem a hurrogó hangokat, hogy ez mennyire nyálas… meglehet…de számomra mégis a gyengédséget, a szeretetet szimbolizálja). Ha anyag, akkor elsősorban természetes, ha forma, akkor kerek, ha szín akkor bármilyen (persze vannak kedvenceim), ha megjelenés, akkor letisztult, ha használhatóság, akkor praktikus, több funkciós, tartós. Általában nyitott szemmel, járok a világban, szeretem a sok (nem sokk- az egy kellemetlen, hanem a sok- rengeteg kellemes) élményt, mely inspirálólag hat rám.
Ha már élmény, akkor álljon itt a képeken szereplő koszorú igaz története. Év elején részt vettem egy marketig kurzuson, ami önmagában is olyan volt, mint duracell nyuszinak az új tartós elem… De ehhez még az is társult, hogy megismerkedtem Petrával. Fogalakozását tekintve borász, bár azt hiszem a foglalkozás szót nyugodtan zárójelbe tehetem, mert nála bőven túlmutat ezen…. Létforma, hit, odaadás, szeretet… Ahogy mesélt a helyről, Hajós-Pincefaluról, a mindennapjaikról, borászatukról a SZieGL PiNcèről… Tudtam, ezt az elhivatottságot testközelből is éreznem - látnom kell. De mielőtt erre sor került volna lázasan elkezdtem gondolkodni, hogy tudnám a tőle halottakat virágkötészetileg megjeleníteni. Így esett a választásom a vessző koszorúra, mely a két fülének köszönhetően olyan hatást kelt, mintha egy kosarat néznénk felülről. Próbáltam a szőlő útját végigkövetni tőkétől a palackig így használtam szőlőtőke szeleteket, virágot, gombát, zúzmót és kerekded formájával a szőlőszemre hasonlító tobozt, valamint az üveg lezárására szolgáló parafa dugót. Mivel a gondos munkát madárfütty kíséri, engedtem, hogy rászálljon egy madárka is a koszorú szélére...
Hát valahogy így áll össze nálam a sok alkotóelem egy egésszé…

Húsvét alkalmából...
Mi többet kívánhatnék, mint szépen terített asztalokat, tavaszi virágokkal teli vázákat, sonkát, tormát, tojást, sok locsolót... De tudok még jobbat, mindezeket kosárba pakolva (kivéve a locsolókat) egy kockás pléd társaságában kisétálni a kertbe, vagy keresni a közelben egy kis gyepet, tisztást és élvezni a tavaszt, a finom falatokat és a madarak vidám csicsergését... Kellemes húsvéti ünnepeket mindnyájatoknak, ezekkel a hazai finomságokkal!

Adni legalább olyan jó, mint kapni...

Sőt! Ezért, törzs- és hűséges vásárlóimat meg szoktam lepni egy kis ajándékkal, ezzel megköszönve, hogy időről időre bizalmat szavaznak a munkáimnak...

Húsvét 2017

Mindig aktuális köntösben...

Ezek a cserepek, már megfordultak a kezemben, amikor Betti barátnőm esküvőjére készítettem a dekorációt. Bár az agyag edények nagy részét azon frissiben elvitte magával a násznép, maradt kettő mely új külsőért kiáltott. Mivel ezek a hangok begyűrűztek a fülembe (a már publikát vintage stílusú tál mellé, javasoltam legyen valami húsvéti dísz is hiszen csak pár nap és lehet locsolkodni), ecsetet ragadtam és megtartva a csipke díszítést, cuki kis nyuszikkal dobtam fel a cserepet. Majd beültettem zsázsával, de addig is amíg megjelennek a friss zöld hajtások a peremét mohával, "barkával" és természetesen tojással tettem hangulatossá. Íme az átalakulást képekben:

„Április 1, nálunk nem tréfa”,avagy a Decoration&Design Kft. rendezvényén jártam...

Általánosságban elmondható, hogy virágos berkekben kedvesek az emberek. Amikor árubeszerző körútra indulok, tudom, hogy bár a pénztárcám leapad, de a lelkem feltöltődik a sok szép áru látványától és a segítőkész emberi hozzállástól.
Folyamatosan keresem a helyeket, ahol kincsekre lelhetek, így bukkantam rá a Decoration&Design Kft.-re. Mind az áruházról, mind az ott dolgozókról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Bárcsak az összes kereskedelmi egység osztozna a filozófiájukban, miszerint: "Mi a vevőkért vagyunk!". Hatalmas és mindig megújuló árukészlet (virágkötészethez, dekoráláshoz, kreatív foglalkozásokhoz), mosolygós, segítőkész eladók egy kulturált térben... és akkor még meg sem említettem az áprilisi rendezvényüket! Ami méltóan hozzájuk, szintén színvonalas volt. Aki regisztrált, mindennel ellátták, mi szem-száj ingere! Bemutatók, inspirációk a polcokon, finom falatok és koktélok, valamint számos játék..Na jó, most nem azért írok róluk, mert kettőt megnyertem... Amit ezúton is szeretnék megköszönni, szuper volt a szombati nap, tényleg nem tréfáltak!
Ízelítőül három kép. Az elsőn a tálban felhasznált selyem szegfűt, gyűrűs tobozt, rózsaszín szalagot, tőlük vásároltam. A másodikon, a termék gyűjtögetős versenyen "Flash bőrébe bújtam". A harmadikon, az ott szerzett ötletet gondoltam újra "barka kicsit máshogy" (a zsenilia drót szintén náluk kapható).

Ha lehet, akkor inkább természetest...

Maximálisan híve vagyok ennek a mozgalomnak. De azért nem mindenben és nem mindig! Hirtelen három kivétel jutott az eszembe. Egyes versenyző: műköröm. Kénytelen vagyok élni vele, mert túl azon, hogy cefet gyenge, ezáltal hamar töredező a sajátom, ráadásul fényévekre van tartósság szempontjából a sima lakkozástól. Kettes versenyző: smink. Na nem a vakolat fajta, hanem a visszafogott (sok férfi hangoztatja: Minek azt! A natúr a nyerő! De valahogy mégsem a Csubakkák után fordulnak meg. Szóval hagyjuk! Nekem ne, én is ebből élek!). Hármas versenyző: művirág. Ebben a műfajban csak és kizárólag a minőségi kivitel jöhet szóba, olyan ami megszólalásig hasonlít igazi társára. Kiráz a hideg a temetői "all in one" -minden porcikájában masszív műanyag-koszorúktól...
Most jöjjön a legújabb rendelésre készült "vinage" stílusú tálam, amelyben a selyem szegfűk magukért beszélnek:

A titkos alkotóelemek...
Megmutatom, csak itt, csak most, csak nektek!

Jó, de miért viráglabor?

Miután kiposztoltam a névjegykártyát, biztos szöget ütött a fejetekben (vagy az a szög még mélyebbre került), miért pont a viráglabor nevet választottam a vállalkozásomnak és miért csupa kisbetű?
Természetesen mindennek megvan az oka. Kisbetű azért lett, mert nyelvtanilag ugyan helytelen, de pont ezért felkapjuk rá a fejünket… Viráglaborság… Egyszer egy műtárgykereskedő ismerősünktől hallottam, hogy ő azokat a régiségeket szereti megvenni, melyeknek történetük van... Ugye milyen igaz, hiszen így nemcsak egy személytelen tárgy, hanem rögtön kötődünk is hozzá. No, kérem szépen itt kezdődött minden... Legyen olyan név, ha valaki meghallja, akkor rögtön tudja, hogy többről szól, sorba állított vágott virágos vázáknál és itt-ott előbukkanó cserepes növényeknél. Kell bele valami plusz tartalom, hiszen nem a gyárban állunk a futószalag mellett, ahol minden percben lepottyan egy-egy megszólalásig egyforma fröccsöntött figura… Bizton állíthatom, egyik alkotásom sem jön veletek szembe az utcán. Mindegyik túlmutat, a puszta materialitáson. Például nálam lehet kapni, egy szelet erdőt, egy szippantást a tavaszi rét friss illatából vagy akár egy jeges érintést a frissen hullott hóból. Ha kell, fúrok-faragok, horgolok, festek, szabok-varrok, ragasztok. A lényeg, hogy megalkossam a tökéletes illúziót. Nálam egy pillantás maga, a beszállókártya egy luxus repülőútra a képzelet csodálatos világába. Tartsatok hát velem, laborom ajtaja nyitva áll…