Holistic Beauty by Ringana - by Rita - HB

"Hiába minden, minden csak hangulat; a szív a teremtő, az álom az élet, s az elmúlás az élet célja!"
Ady Endre
1877. november 22. — 1919. január 27.
magyar költő és publicista

szeretettel, Rita

Harmincadik évemet is betöltve megadatott az az élmény, hogy mikor Tamila lovam meglát, kezemben a kötőfékkel, magától sétál a villanypásztorkapuhoz. Lecsutakolom, szőrének kefélését olyannyira élvezi, hogy magától forog körbe, hogy mindenhol elérjem.. magától bújik a kötőfékbe, és alig várja, hogy útra keljünk. Újabban már mindenhová így közlekedünk: szőrén, kötőfékkel. A minap mentünk egy majdnem egész napos kört, megörülvén a fagynak - végre nem kell a sárban csúszkálnunk. Sokáig inkább csak álom volt, de ma már valóság: az ötéves Tamila partner lett. Társ lett. Sokszor sokat írtam már a lovakról. Mindigis jó érzékem volt ahhoz, hogy a lovak megtegyék, amit szelíd, de határozott kézzel kérek tőlük. Mára meghaladtam ezt, és elértem, hogy a ló maga akarja megcsinálni, amit kérek tőle.

Ehhez először is el kellett engednem az akarást. Fel kellett ismernem az ő összes igényét, és megtanulni úgy dolgozni együtt, hogy azok az igények maradéktalanul kielégüljenek. Cserébe feltétel nélküli bizalmat szavazott nekem és ellenkezés nélkül követ bárhová. Látom, hogy robban az energiától - engedem, hogy kifussa magát. Engedtem már botlani, elcsúszni, elesni, sárban, hóban, jégen - így ő megtanulta felismerni, milyen talajviszonyon érdemes vágtába ugrani, és milyenen nem. A fagyos északi oldalon sebes vágtában száguld fölfelé, de amint megérzi, hogy a napsütötte gerincen beroppant a fagy és csúszik a sár, magától lépésre lassít. Majd' egy éve még a szokásos jelzésekre váltott jármódot, aztán ahogy hónapról hónapra elkezdtük megismerni egymást, úgy lett egyre finomabb. Szőrén keveset ügetünk (a laikusok kedvéért: sokkal kényelmesebb szőrén a vágta, mint az ügetés). Lépésből vágtába egyetlen apró mozdulatra ugrik: a marján pihentetett kézfejem egy leheletnyit emelkedik. Nyereg alatt ugyanerre csak ügetésre vált.

Régebben beleerőszakoltam a lovamat mindenféle veszélyekbe, hogy szokja - nem fizikai erőszakkal, de hajlíthatatlan akarattal. Leszoktattam magam erről is. A minap belefutottunk egy erdőirtásba, félelmetes összevisszaságban zúgtak a láncfűrészek, rönkvontató traktorok. Lepattantam, és bátran előresétáltam. Tamila pedig rezzenéstelenül követett a hatalmas, fülsüketítően zajos gépek között. Tudom, hogy csak öt éves. Tudom, hogy nem várhatom tőle, hogy egyedül nézzen szembe ezzel a helyzettel. Maradhatnék a hátán, és átmenne, ha akarnám - de ez kevés, mert most már azt szeretném, ha ő akarná.

Mennyei gyönyörűség, így járni az erdőket Tamilával. A jobbomon az erdő alján egy konda vaddisznó vonul, velünk párhuzamosan - felőlük fúj a szél, észre sem vesznek. Tamila megáll és figyeli őket. Egy jó perc is eltelik így, de hagyom. Csak akkor indulunk tovább a vaddisznók mellett, amikor megérti, hogy semmilyen veszély nem fenyegeti. Amint magától elindul, megsimogatom a nyakát - többé a füle botját se mozdítja a konda vaddisznóra. Különben is, már majdnem otthon vagyunk. Alaposan kihűltem, le is szállok sétálni, legyen némi vérkeringés a lábfejemben, meg amúgy is érzem, hogy Tamila fárad. Azt is megtanultam, hogy egy leheletnyivel hamarabb hagyjam abba a munkát vele, mielőtt elfáradna, mert így holnap is magától bújik bele a kötőfékbe, és örül, hogy megyünk.

Ő az első olyan lovam, akinek nem számít, hogy mi az útirány. A lovasok mind tudják, de a többiek kedvéért elmondom, hogy a terepre vitt lovak általában alig várják, hogy hazafelé vegyék az irányt, és fáradtan is kétszer olyan lelkesen mennek, mint elfelé. Tamilának mindez teljesen mindegy, sőt. Ha nem mozogta ki magát, és egy útkereszteződésben szabad választást engedek neki, van, hogy megy tovább és nem fordul haza. Én lettem az otthona, és ettől könnyekig tudok hatódni...

Mindehhez meg kellett tanulni jó döntéseket hozni, ami fölépíti a lóban a bizalmat. Ha az ember mindig bölcsen dönt, egyre nagyobb bizalommal fogja a lova követni. Ennek érdekében olykor félre kell rakni az akarást... Van, hogy nem érünk oda, ahova indultunk, vagy hogy nem sikerül átkelni egy csatornán azonnal, van, hogy sétálni kell a ló mellett pár kilométert, ha váratlan veszélyek vannak, de még akkor is érdemes, ha egy megkerülhetetlen aszfaltos szakasz vizes, amin túl könnyen csúszik meg a pata...

Harmincéves koromra lett annyi türelmem, hogy leszálljak a magas lóról, amikor le kell róla szállni. Harmincéves koromra meghaladtam a jóindulatú zsarnokot, aki voltam eddig, és lettem bölcsebb vezetője Tamilának... Hát, eltartott egy darabig, és még csak nem is az én érdemem, csakis Tamiláé... És mi minden várhat még ránk…

napi végtelen ölelés..

❤️ Egy két ember közötti ölelés átlagos hossza 3 másodperc. De a kutatók valami fantasztikusat fedeztek fel. Amikor egy ölelés 20 másodpercig tart, gyógyító hatást gyakorol a testre és a lélekre. Ennek az az oka, hogy egy szívből jövő ölelés egy oxitocin nevű hormont termel, amelyet szeretet-hormonnak is neveznek. Ez az anyag számos előnnyel jár a testi és lelki egészségünkre, segít többek között ellazulni, erősíti a biztonságérzetünket és csitítja a félelmeinket, a szorongásunkat. Ez a csodálatos nyugtató a rendelkezésünkre áll, ahányszor a karunkban tartunk egy másik embert, amikor egy gyermeket ringatunk, egy kutyát vagy egy macskát dédelgetünk, valakivel táncolunk, amikor közelebb kerülünk valakihez, vagy egyszerűen csak átöleljük egy barát vállát.

Virginia Satir pszichoterapeuta híres idézete így szól: "Napi 4 ölelésre van szükségünk a túléléshez. Napi 8 ölelés szükséges az élet megtartásához. Napi 12 ölelésre van szükségünk a növekedéshez." Az, hogy ezeket a számokat tudományosan igazolják, még a jövő titka, de az ölelés és a fizikai érintkezés fontosságával kapcsolatban számos tudományos bizonyíték áll rendelkezésre. Íme néhány ok, miért érdemes ölelnünk:

1. SERKENTI AZ OXITOCINT

Az oxitocin olyan neurotranszmitter, amely a limbikus rendszerre, az agy érzelmi központjára hat, elősegíti a megelégedettség érzését, csökkenti a szorongást és a stresszt, sőt az emlősöket monogámmá is teszi. Ez a hormon felelős azért, hogy ma mindannyian itt vagyunk. Ez a kis igazgyöngy szabadul fel a szülés idején, és segítségével az anyák megfeledkeznek a világra jövetelünkkor tapasztalt kínzó fájdalomról, és változatlanul szeretnek és idejüket velünk akarják tölteni. A Kaliforniai Egyetem új kutatása arra enged következtetni, hogy hasonlóan civilizáló hatást gyakorol az emberi hímekre, akik gyengédebbé válnak, erősödnek a kapcsolataik és társadalmi kötődéseik. Ezen kívül drámaian megnövekedett a vizsgált személyek libidója és sz*****is teljesítménye. Ha megölelünk valakit, az agyalapi mirigyünk oxitocint küld a szervezetünkbe, csökkentve a pulzust és a kortizol szinteket. A kortizol a stresszért, magas vérnyomásért és szívbetegségért felelős hormon.

2. TÁMOGATJA A TÜRELMET
A kapcsolatok javulnak, amikor az emberek időt szánnak arra, hogy értékeljék és elismerjék egymást. Az ölelés az egyik legegyszerűbb módja egy másik személy megbecsülésének és elismerésének kifejezésére. A világ egy forgalmas, nyüzsgő hely, és folyamatosan rohanunk a következő feladat után. Amikor a nap folyamán egy-egy pillanatra lelassítunk, hogy valakit szívből megöleljünk, használunk magunknak, másoknak és gondozzuk önmagunkban a türelmet.

3. MEGELŐZI A BETEGSÉGET

A gyöngédség közvetlen hatással van a stressz csökkenésére, amellyel megakadályozza számos betegség kialakulását. A Miami Orvosegyetem Érintés Kutató Intézete több mint 100 tanulmányt folytatott le és talált bizonyítékot jelentős hatásokra, mint például a koraszülöttek gyorsabb növekedése, a fájdalom csökkenése, az autoimmun betegségek tüneteinek csökkentése, cukorbeteg gyermekek glükózszintjének csökkenése és megerősödött immunrendszer rákos betegeknél.

4. A CSECSEMŐMIRIGY SERKENTÉSE

Az ölelések erősítik az immunrendszert. A szegycsontra gyakorolt gyengéd nyomás és az érzelmi töltet a szolár plexus (napfonat) csakrát aktiválja. Ez stimulálja a csecsemőmirigyet, amely szabályozza és egyensúlyozza a szervezet fehérvérsejt-termelését, amitől egészséges és betegségmentes maradsz.

5. KOMMUNIKÁCIÓ SZAVAK NÉLKÜL

A kommunikáció közel 70 százaléka nem verbális. A testbeszéd értelmezése akár egyetlen mozdulaton múlhat, és az ölelés kiváló módja annak, hogy önmagamat szavak nélkül fejezzem ki egy másik ember vagy állat irányában. Nem csak a szeretetet és gondoskodást érzik az ölelésedben, hanem olyannyira befogadóvá válnak, hogy képesek lesznek továbbadni másoknak kezdeményezésed gyümölcsét

6. ÖNBECSÜLÉS

A ölelés növeli az önbecsülést, különösen a gyermekeknél. A tapintás, mint érzékelés a csecsemők számára nagyon fontos. A baba először érintés segítségével ismeri fel a szüleit. Születésünktől fogva a családunk érintése által érzékeljük, hogy szeretnek és hogy különlegesek vagyunk. Az önértékelés és a tapintás érzékelésének kisgyermekkori összefüggése még a felnőtt idegrendszerében is jelen van. Ahogy cseperedünk, anyánk és apánk ölelései sejtszinten épülnek be az emlékezetünkbe, így egy ölelés zsigeri szinten hat. Az ölelések azt erősítik bennünk, hogy képesek vagyunk saját magunk szeretetére.

7. A DOPAMIN SERKENTÉSE

Minden, amit bármelyikünk tesz, befolyásolja a dopamin szintet és termelést. Az alacsony dopaminszint szerepet játszik a neurodegeneratív Parkinson-kór, valamint a hangulati betegségek, például a depresszió kialakulásában. A dopamin felelős a „jól-érzem-magam” érzésért, és a motivációért! Az ölelések ösztönzik az agyat a dopamin, az öröm hormon felszabadítására. A dopamin szenzorok azok a területek, amelyeket számos stimuláló szer, mint a kokain és a metamfetamin is célba vesz. Bizonyos fajta dopamin receptorok jelenléte kapcsolatot mutat az érzékiség utáni vággyal.

8. A SZEROTONIN SERKENTÉSE

Az érintés és ölelés endorfint és a szerotonint szabadít fel és a vérerekbe jutva élvezetet kelt, megakadályozza a fájdalmat és szomorúságot, csökkenti a szívproblémák kialakulásának esélyeit, segít a túlsúly megakadályozásában és az élet meghosszabbításában. Még a háziállat simogatása is nyugtató hatással bír és csökkenti a stressz szintet. A hosszabb ideig tartó ölelés növeli a szerotonin szintjét, emeli a hangulatot és boldogságot teremt.

9. PARASZIMPATIKUS EGYENSÚLY

Az ölelés kiegyensúlyozza az idegrendszert. A bőr apró, tojás alakú, Pacini testecskéknek nevezett nyomásérzékelő központok hálózatával rendelkezik. Ezek érzékelik az érintést, és a bolygóidegen keresztül kapcsolódnak az agyhoz. Az ölelés fogadása és adása galvanikus bőrreakciót vált ki, ami megváltoztatja annak elektromos vezetőképességét. A bőr nedvessége és elektromossága az idegrendszer kiegyensúlyozottabb – paraszimpatikus - állapotát jelzi.
Ölelj, ölelj a szíveddel. ❤️

"Nature never hurries, yet everything is accomplished”
~ Lao Tzu



Image: unknown

it is good to know:

29. Élelmiszerek kapszulázva ezerszeres áron?! Például … Ezt találtuk a piacon! Almaecet, tökmagolaj stb. kapszulában a bioboltok polcain! Gyors számítással összehasonlítottuk az árakat, azzal amennyiért az élelmis...

it is so true..

Egy ágyban a gyerekkel

Sok szülő menekül a hitvesi ágyból a gyerek vagy gyerekek mellé. Sokan bástyázzák el magukat a gyerek testével kimenekülve a létezés bizonytalanságából, elszívva a levegőt egy ártatlan és tiszta lénytől, a teste mögé rejtőzve. Sok szülő merül boldog öntudatlanságba, amikor átélheti a gyermeke tiszta, őszinte feltétel nélküli elfogadását, ragaszkodását, testmelegét. Ilyen szintű teljes elfogadás és odaadás csak a legerősebb szerelem pillanataiban adatik meg. A szerelem érzéséig sok szülő eljut a gyermekével kapcsolatban, de a másik létfontosságú szegmenséhez a szeretetnek, a szabadsághoz és az elengedéshez, a legtöbben soha. Mert az igaz szeretet fontos része az a fajta szabadság adás, ami a halálban bontakozik ki. Ez viszont nem automatikus képesség, hanem tanulni kell. Meghalni és elengedni nap mint nap feladat. A halált választani, amikor a megtartást és kapaszkodást keressük, az elengedést, amikor ragaszkodnánk kihívás mindannyiunk számára. Ha erre nem készül fel a szülő, vajon hogyan adja át a legfontosabb tanítást gyermekének, hogyan segíti őt jól élni, és méltó módon meghalni?

A gyermeki önátadásba merülve könnyebb átélni az otthonosság érzését a kietlen világban...
Az öntudatlan szülőnek eszébe sem jut annak a belátása, hogy mennyire romboló visszaélés a gyermekkel szemben, amikor a szülő rendszeresen osztja meg vele ágyát, testmelegét, a fészek élményét. A gyermeknek ugyanis 1 éves korától meg kéne tapasztalnia, hogy a szüleitől, elsősorban az anyjától független, a testével önállóan rendelkező lény. Az önnállóság tanulásának a kezdete. Át kellene élnie, hogy lelkileg, szellemileg, fizikailag is autonóm egység, amibe csak kivételesen és ritkán vonódhat bele a szülő, bármennyire biztonságos és kellemesnek tűnő élmény és menekülő út a számára. Pillanatokra átélheti, de nem időzhet el benne, nem feledkezhet bele.

A szülőnek a feladata, hogy folyamatos önkorlátozással figyelmeztesse magát arra, hogy a gyermeke nem az ő territóriuma, nem a saját kiterjedt testtudatának a része, hanem független és önálló lény, akit el kell majd engednie, akinek segítenie kell majd a saját öntudatra ébredését elvágva a legerősebb köteléket, a szülői köldökzsinórt. Ez a halál tanulásának útja.

A legtöbb anya ennek nincs tudatában és szeretné újra és újra átélni az egység élményét, amit a terhesség során, aztán a szoptatás alatt, majd a gyermek gondozójaként és legközelebbi társaként élhet át. Sok anya ennek a tudattalan egységnek a keresése miatt lesz újra és újra terhes, lesz lombikszülő, kikényszerítve erőszakosan az élettől a fogantatás kegyelmét.

Sokan kontárkodnak bele a gyermek lelkivilágába később a befolyásukkal, az elvárásaikkal, a sikerhez, külső képhez kötött feltételeikkel. Magukhoz láncolják hízelgéssel, fenyegetéssel, alkudozással, nélkülözhetetlenné válással, biztonság adással a gyereket. Felépítik benne az önállótlanság érzését, amelyet egyedül ők, a szülők képesek kiegészíteni, kiteljesíteni.

A gyermek alkalmazkodik vagy lázad, de mindenképpen viszonyul ahhoz az elváráshoz, amit vagy tud, vagy nem tud teljesíteni, de meghatározza alapállását a világban.

A gyermeket sok szülő használja fel saját bizonytalansága, unalma vagy épp csökkentértékűsége pótlékaként. Sokan vetítik bele megvalósulatlan vágyaikat, fel nem dolgozott félelmeiket, szorongásaikat. A gyermek megtanul félni a póktól, a magánytól, a meg nem feleléstől, a saját út képviselésétől, önmaga választásától, az önérvényesítés bűnétől. Megtanulja kizsarolni, kikényszeríteni vagy kikunyerálni a szüleitől a pillanatnyi szabadság másolatát, az önállóság látszatát, az önrendelkezés illúzióját. Megtanulja, hogy a szülőtől való eltávolodás, leválás bűn, mert a gyerek dolga hálásnak lenni egy életen át az életadójának. Így keveri össze a gyermek a szülőt Istennel, az élet valódi forrásával és lesz később vallásosságában ugyanolyan alkalmazkodó és rejtőzködő, ahogyan a szülő felé is megtanulta elnyomni szabadságvágyát. lázadását. A szülő pedig méltán lehet dühös és sértett, amikor a serdülő, a fiatal vagy érett felnőtt be akarja zárni a kapukat felé. Hálátlansággal és az önzés bűnével vádolja meg boldogtalanságra és magányra ítélve sok behódoló, kisbaba lelkű, felnőtt korú gyermekét. Nem segíti a második megszületést, nem adja áldását a szabadulásra, nem veszi vissza a felhatalmazás jogát, a birtoklás hatalmát. Így vágja el gyakorlatilag az egyenrangúsághoz való megérkezés lehetőségét felnőtt gyermekével. Ezzel szemben mondja Jézus: aki az én nevemért nem hagyja el apját, anyját és testvéreit, az nem méltó, hogy kövessen engem….

A terápiás világ a család rendszeréről, integráns egységéről beszél, miután kommunikációs módszerekkel próbálja meg fenntartani annak látszatát. Azt gondolja, hogy az egység fenntartása felülír minden elszakadási törekvést és a függetlenség valódi szándékát az én-közlések, az asszertív kommunikáció és a dinamika szintjére degradálják. Eszükbe sem jut támogatni a szülőkkel való kiskapuzás, függőség lezárását, mivel ők maguk sosem tették ezt meg és nincs tapasztalatuk róla. Így még nagyobb csapdába ejtik a bizonytalan keresőket, a kitörni és önállósulni vágyókat, az instabilitással küzdő függetlenedni akarókat. Így zárul be a kör és a szabadság ajtaja, amelyre a vallás még erősebb pecsétet tesz. Tiszteld anyádat és apádat…

Ebben a körforgásban a gyermeklelkű felnőttek nem a saját érzéseiket érzik, nem a saját vágyaikat követik, hanem csak a lázadásig juthatnak el. „Én nem leszek olyan” kezdetű mondatok mögé bújva kergetik a szabadság illúzióját. Nem a saját életüket élik, nem a saját érzéseiket, harcos lelküket követik. Örök lázadók vagy jó gyermekek, jól teljesítő, illeszkedő kislányok és kisfiúk maradnak életük végéig, haláluk pillanatáig. Ebből a körforgásból kilépni nem csupán lehetőség, hanem a szabadság és érzékenység visszaszerzésének az útja is.

Transzformatív Út A Bardoban
Fotó: Eric Lafforgue.
Sárvári György

nagyon jó összefoglaló:

Egy bolt, ami csak a menstruációról szól Megnéztük az első olyan üzletet itthon, ahol kizárólag a menstruációval kapcsolatos termékeket árulnak. A környezetvédelem mellett a fő céljuk, hogy a havi vérzés ne legyen tabu. De mi az az intimkehely?