Dóri Nails

Amikor először meséltem el egy vendégemnek, hogy elkezdtem pszichológushoz járni azt mondta, hogy milyen büszke rám, hisz ez nagy bátorságra vall. Én meg néztem rá furán, hogy miért vagyok bátor…hisz ezt muszáj volt meglépnem magam miatt…

Aztán megértettem…az első három hónap maga volt a pokol, bőgtem minden ülés alatt, de úgy, hogy a taknyom-nyálam összefolyt, mert baromi megterhelő lelkileg, amikor szembenézel önmagaddal, a traumáiddal, a sémáiddal, amikor kinyílik a szemed és elkezded tisztán látni a környezeted. Amikor megerősítést kapsz, hogy nem Te vagy a hülye, jogosan érzed azt, hogy sosem kaptad meg azt a figyelmet, gondoskodást, szeretetet, amire Te mindig is vágytál.

1,5 évvel később azt érzem, hogy egyre erősebb vagyok, egyre szebben húzom meg a határaim, egyre többször merek nemet mondani, egyre jobban figyelek a szükségleteimre, egyre kevesebbszer akarok mindenkinek megfelelni, illetve a szerethetőségemet sem akarom állandóan bizonygatni, egyre kevésbé akarok már mindenkit megmenteni, egyre ritkábban hagyom magam bántani, kihasználni, egyre kevesebbszer hagyom magam érzelmileg manipuláltatni és behódoltatni és ami talán a legfontosabb, hogy már merek önmagam lenni♥️

Túl sokáig azt nevelték belém, hogy buta, hangos, dagi, sértődékeny, túlérzékeny, undorítóan anyajegyes, kismellű, hájas hasú, csúnya mosolyú, szexmániás, szexuálisan abuzálható, elköteleződni képtelen, sírós, idegesítő hangú, nevetésű, people pleaser, túl sok/hol pedig túl kevés vagyok…

Nekik csak ennyit üzennék:🖕🏻

Na jó, mivel egy illedelmes hölgy nem mutat be, ezért a válaszom: Igazad van, viszlát😅