Apafai manufaktúra

Kovászos pizza (füstölt hallal, Othello szőlővel, körtével, kecskesajttal)
www.apafaimanufaktura.blogspot.com

Várlak szeretettel! Az aranyló búzamezőtől a kenyér finom ízéig hosszú az út. Biztatunk arra, hogy legyél részese egy olyan összefonódásnak, ahol Te és a ko...

Kovászos kenyérsütés - Nyitott műhelynapok

Szappankészítés Egyre többünknek fontos nemcsak az, hogy egészségesen, vegyszermentesen étkezzünk, hanem az is, hogy tisztálkodásunkhoz, testápolásunkhoz...

Kovászos kenyérsütés Az aranyló búzamezőtől a kenyér finom ízéig hosszú az út. Biztatunk arra, hogy legyél részese egy olyan összefonódásnak, ahol Te és a ková...

Kovászos kenyérsütés A hétvégén megtartottuk első nyitott műhelynapunkat, amikor is a kovászolás különleges világába barangoltunk. Nagyon jó hangulatban telt a...

Bemutatjuk
Kecskeségek c. állati történéseinket
6. évad 1. rész

A forgatókönyvet írta: A Teremtő
Szereplők: Babóca, Csillag, Dió, Hajni
Az évad új szereplői: Bimbóca, Gundi, Jancsi, Pipacs, Csacsi, Bizsu
Statiszta: Lili (Border Collie)
Rendezte: Hegedüs Henrietta és Tripsó Tibor
Fényképezte: Hegedüs Henrietta
Producer: Tripsó Tibor

Odahaza reggeltől estig dolgozott mindenki. Mikor pedig ünnep volt, mindenki ünnepelt. Édesanyámék öten voltak testvérek, nagybátyáim, nagyszüleim mind gazdálkodtak: mindig volt ló, tehén, juh, így mindig volt tennivaló. Ha nagyapámat megkérdezték volna karácsonyeste ugyan miért megy hátra, hogy az állatokat ellássa, hogy dolgozzon, erre ő méltatlankodva biztosan azt mondta volna: "Fiam, én nem dolgozom, én élek, ez az én életem." (Böjte Csaba: Zarándoklat az Atyai házba)

Ezzel a gondolattal kívánok ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!

„Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött. Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött. Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire.”
(Márai Sándor: A négy évszak – December)