Be Happy

Késői megbocsátás
Ne a sírnál térdelj bocsánatot kérve,
s ne a sírnál tekints a magasságos égre,
mert ott már nincs értelme azon szavaknak,
melyek szíved mélyéből előbuggyannak.
Ne a sírnál hullasd a fel-feltörő könnyet,
ami záporként áztatja a homokszínű földet,
hisz ott már senki sem érzi át azon keservet,
melyek lelked mélyében sebként véreznek.
Otthon mondj el mindent, otthon gondold meg,
hogy akit te szeretsz, neked mit is jelenthet,
mert ha egy nap kettészakít titeket az élet,
módod sem lesz arra, hogy bocsánatot kérhess.
Az élet túlságosan rövid, túl hamar elszalad,
ezért kell úgy szeretni, hogy ne bánts másokat,
mert ha nem bántasz senkit, nem kell kérned azt,
hogy sírjuk előtt térdre rogyva megbocsátsanak.
Kun Magdolna

“Úgy neveltek, hogy tovább kell menni, hogy minden reggel fel kell kelni, és újra meg kell próbálni, még amikor a szívem össze is van törve; talpra állítottak, hogy tovább menjek, még akkor is, amikor semmi mást nem akartam csinálni, csak elbújni; megtanították, hogy úgy tegyek, mintha rendben volnék, amíg az nem válik a valósággá; megtanultam mosolyogni szomorú szívvel is; beszélni akkor is, ha a szavak értelmetlennek tűnnek; csendben bevarrni a sebeimet; összeesni, de elhinni, hogy ez csak átmeneti; átlépni a saját sebeimen, még ha olyannyira fájnak is; a fájdalmam barátjának lenni, amíg el nem olvad; az élet megtanította - nincs más választásod, csak a túlélés…”
Yasmine Lasheen
Forrás: Lélekszépség

Nincs időm

Nincs idő haragra és gyűlöletre,
Álnok vagy gonosz emberekre.
Szeretni jöttünk, nem haragudni másra,
Ölelni jöttünk és mosolyogni a nagyvilágra.

Nincs idő ítélkezni, bánatot okozni,
Viszályt kelteni, vagy éppen azt fokozni.
Van viszont idő békességben élni,
Szeretteinkre hittel áldást kérni.

Érzőn meghallgatni vigasztalást nyújtva,
S ha nekünk fáj, valaki majd ugyanezt nyújtja.
A bánat ellenére így tudunk felállni,
Erős, kedves szívvel kevésbé fog fájni.

Annyi embert lehet az életben szeretni,
Az együtt töltött perceket tartalmassá tenni.
Nem érdemes bánkódni sokáig gondokon,
Úgyis le fog múlni, én ezt így gondolom.

Másképp épül fel mindannyiunk lelke,
Más utat mutat lelkünk tiszta csendje.
Elfogadom, ha ezt másként érzed,
Mert nincs időm, hogy meggyőzzelek téged.

Lipták Mariann

"Bármi, amihez ragaszkodsz, elpusztít.
Csak az a miénk, amit el tudunk engedni.
Amihez ragaszkodunk, az nem a miénk.
Tulajdonképpen amit nagyon szeretsz, azt kell elengedned. S hogy ha az a dolog, ami SZABAD, visszatér hozzád, akkor ő is őszintén szeret téged. De ha nem jön vissza, akkor meg sosem szeretett, s ez mind csupán a te sóvárgásod és vágyálmod volt..."

"Amikor szomorú vagy, légy igazán szomorú, nyugodtan, süllyedj bele a szomorúságba. Mi mást tehetsz? Szükség van a szomorúságra. Tudd, ez teljesen rendben van! Nagyon pihentető egy sötét éjszaka, amely körülölel. Aludj el benne. Fogadd el, s látni fogod: abban a pillanatban, hogy elfogadod a szomorúságot, csodálatossá válik!
Amint NEM állsz ellen a fájdalomnak, és rá mersz vetni egy pillantást, már nem is lesz olyan ijesztő és hatalmas, hiszen már nem hátat fordítva menekülsz előle, hanem elfogadod a jelenlétét, és ezzel már győzelmet aratsz.
Meg fogsz lepődni, mikor a végén, immár erősebb, bölcsebb emberként, kijelented magadban: – „Ezt a fájdalmat is túléltem! Én győztem, mert csak fejlődtem általa!“

(Osho, Andrea V.)

Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk... "Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk… A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk… Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok… Várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon… Csak várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk…

Isten:
– „Miért adtad el a lelked?“

– „Hogy ne rúgjanak ki a munkahelyemről, amit egyébként ki nem állhatok.“

– „Fontosabb számodra egy szakma, mint a saját lelked?“

– „Hát, nos... Tudod... Szükség van a pénzre, hogy elláthassam a családom.“

– „Szerinted hagytam volna, hogy a családoddal szenvedjetek, míg az igazság mellett kiálltok? Segítő kezet nyújtottam volna neked. Egy másik, egy jobb utat fedtem volna fel előtted. De te nem bíztál. A félelmet fogadtad el istenedként.“

– „Honnan tudhattam volna, hogy a 'sátán' van mind emögött, és hogy emiatt rossz döntés lesz?“

– „Onnan, hogy nap mint nap fényharcosokat küldtem eléd! Orvosokat, lelkiismeretes igazmondókat, akiket nem lehetett megfélemlíteni és lefizetni. Spirituális mestereket, akik felfedték a sötétség erőinek célját. Könyveket, melyekben több ezer éves bölcsességben ott áll az igazság. S végül: gondolkodást és szabad akaratot adtam neked, melyekkel felismerhetted volna, hogy az, ami manipulálni akarja a DNS-ed, az, ami erőszakosan akar rád kényszeríteni valamit, az csakis a Sötétségtől származhat.“

– „Bocsáss meg, hogy elfordultam a fénytől. Hogy tehetném jóvá?“

– „Ezentúl segíts nekem. Válj lámpássá! Bármerre mész, ne nézd közömbösséggel, ha valaki a sötétségben tapogatózik. Gyújts fényt! Adj hangot az igazságnak. Fogd meg a kezüket, s együtt vegyétek a bátorságot, hogy az idők végezetéig ki merjetek állni az igazság mellett, akkor is, ha a sötétség még rémisztőbbé válik... A kitartásnak meglesz a gyümölcse...“

"Akinek rendben van az élete és a lelke, annak csak a szeretetre meg a jóra van energiája. Nem bánt másokat, nem irigykedik, nem köt bele senkibe és nem aláz meg senkit. Mert jól van. Mert szeret. Mert boldog. Hálás az életéért és tudja, hogy a jóság az egyetlen, amivel a legtöbbet teheti a saját lelkéért."

"Soha ne harcolj azért, hogy helyet nyerj valakinek a szívében, aki igazán szeret téged, különleges helyet teremt a szívében, amelyet soha senki nem fog elfoglalni!"

(Keanu Reeves)

És eljön az a pillanat a párkapcsolatban, amikor minden testi vágy után, úgy érzed hogy csak annak a személynek a jelenlétére van szükséged.
Konkrét cél nélkül, csak azért hogy ott legyen. Látni őt ott a konyhában magad mellett, hogy együtt élvezzétek a kávét, este együtt borozni az erkélyen, érezni a tenyerét a kezedben amikor az utcán sétálok, megismerni őt jobban és jobban este az ágyban, amikor lefekszik, megismerni a testét, a lelkét. A jólét és a béke érzése mindvégig érezhető, amikor veled van.
Egyesek szerint függőség, mások szükségszerűség ...
Én azt mondom, hogy ez szerelem, de nem akármilyen, egy őszinte. Igen ...tudd meg... hogy ez a személy érezteti veled, hogy fontos vagy, hogy igazán ÉLSZ. És ez csodálatos.
Ezeket a pillanatokat nem lehet megvásárolni vagy összehasonlítani semmivel.
Olyan pillanatok, amelyek elállítják a lélegzetet, és felgyorsítják a szívet.
Pillanatok, szerelmek, emberek...
ÉLET!

Az az ember, aki igazán szeret téged, nem mond le rólad, nem csal meg, nem hazudik neked, nem okoz csalódást.

Ha szeret , akkor türelmes, harcol az álmaitokért, megért,mindig ott van ,ha szükséged van rá, és megbízik benned.

Az egymást szerető emberek pedig egyszerűen ragyognak együtt , sikeresek együtt , építkeznek együtt. Mindketten tudják, hogy minden problémának van megoldása, ha együtt harcolnak ellene.