Írás-Jel.

Írás-Jel.
2026, június 14.

“ Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak, a gyötrődőkről,
mint akik magatok is testben vagytok. ”
(Zsid 13,3)

„Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak,”

Aki a levelet írta, maga is megtapasztalta a fogság kegyetlen, nyers valóságát.
Amikor a levél keletkezett a fogság több változata létezett.

Rabszolgasorba alacsonyított kényszermunka. Ebben az állapotban az élelem és ruházat szüksége a munkáltató érdeke is volt, hogy a rabszolgák hosszabb távon munkaképesek legyenek. A hadifoglyoknak zöme ilyen sorsra jutott.

A fogvatartottak különleges állapota az idegenbe elhurcolás volt. Például: a babiloni fogság. Ilyen helyzetben nem csak a szabadságuktól fosztattak meg az elhurcoltak, hanem egy idegen közegben kellett túlélésre berendezkedniük. Ezek a deportálások a születési hely identitást meghatározók elvesztésére irányultak.

Házi fogság, amelyet Pál is megtapasztalt Rómában. Az ellenőrzésnek és zaklatásnak kiszámíthatatlan formái. Inkább a lelket, idegrendszert megpróbáló állapot.

Végül a börtönök fogsága. Az a rabság, ahol „ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel” érzés (egy híres idézet Dante Alighieri olasz költő „Isteni színjáték” című művéből. Ez a hátborzongató mondat a Pokol kapujára van felvésve, és azt jelenti, hogy a kárhozottak számára nincs többé esély a megváltásra vagy a visszatérésre.) megtapasztalása a teljes kiszolgáltatottság állapota. Az ókori börtönökben nem volt kötelező a ruha és élelem ellátás. Akiről a kintiek nem gondoskodtak, hamar elpusztult. Éhenhalt, megfagyott.

A textus, a foglyokról megemlékezésre, mint fogolytárs kívánja felhívni a figyelmet. Csak az tud igazán a megemlékezésen túl cselekedni is, aki beleérez a fogvatartott helyzetébe. Ezt együttérzésnek, görög kifejezéssel éleve: e m p á t h i á-nak hívjuk.

„Az empátia avagy beleérző képesség, amivel egy másik ember vagy élőlény lelkiállapotába tudjuk helyezni magunkat. Az empátia megnyilvánulása például, ha valaki egy másik ember bánatát hallgatva, egy másik élőlény szenvedését látva, önmagát az adott helyzetbe beleképzelve saját élményként éli meg. Az empátia az ókori görögöknél eredetileg a műalkotások megértését jelentette. A műélvező figyelme fokozatosan eltávolodik önmagától, egybeolvad a mű tárgyával.” https://hu.wikipedia.org/wiki/Emp%C3%A1tia

A mű itt az ember. Isten teremtése, Isten műve. Isten, Krisztusban megemlékezett rólunk.
Higyed János Mátyás

Irás-Jel.
2026, június 7.

“ Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak, a gyötrődőkről,
mint akik magatok is testben vagytok. ”
(Zsid 13,3)

A Zsidókhoz írt levél írója valószínűleg Rómából küldte a levelet egy olyan gyülekezetnek akik messze éltek a birodalom fővárosától. A keresztyén gyülekezet tagjai pogányokból és zsidókból álltak. A zsidó keresztyének nehezen szakadtak el az ószövetségi hagyományoktól és ezért a pogány keresztyénekkel szüntelen vitában álltak. Ezt a feszültséget kívánja a levél írója feloldani akkor amikor a levélben az ószövetségi hagyományokat tiszteletben tartva rámutat annak Krisztusra mutató előképére. Ugyanakkor ajánlja a békesség kedvéért a Krisztus által beteljesített próféciák nyomán az új szövetségben élés és járás gyakorlatát.

A levél születésekor Rómában már felerősödött a keresztyének üldözése és ezért fontos a levél által érintett gyülekezet békessége, hogy egységben legyenek Krisztus körül.
A levél utolsó fejezete ahonnan a hónap textusa is van, kimondottan a keresztyének együttélésének már az ószövetségi gyakorlatban is előírt szabályaira való hivatkozással kívánja az egységet szolgálni. Ezek a következők:

„Az atyafiúi szeretet maradjon meg.
A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek,
Emlékezzetek meg a foglyokról,
Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy;
Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete
Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról,
A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek
Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és fogadjatok szót, imádkozzatok érettünk.”

Emlékezzetek meg.
Figyelmeztetés arra, hogy a békében és viszonylag biztonságban élő gyülekezet tagjai ne feledkezzenek meg azokról, akik ezeknek híjával vannak.
A textus konkrétan a foglyokról és gyötrődőkről kíván emlékeztetést tenni.
Ennek összefüggésében fogunk mi is emlékezni és emlékeztetni ebben a hónapban.

Most emlékezzünk meg arról, hogy rólunk, a bűn rabságában gyötrődőkről Isten, egyszülött Fiában emlékezett meg, azért, hogy áldozathozatala árán minket megszabadítson. Testben jött közénk. Azóta is szüntelen könyörgésekkel van érettünk.
„Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel!” (499.sz ének)
Higyed János Mátyás

Írás-Jel.
2026, május 31.

A hónap Igéje:

“Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya
és beljebb hatol a kárpitnál, ” (Zsid 6,19)

Az egyetemes keresztény egyház szimbóluma a bárka, kereszt alakú árbóccal. Ökumenikus jelkép.
Látható az árbóc. Krisztus kereszthalálára emlékeztet. A bárka, részben látható, részben a vízben van. Ha csak ezekre a látható részekre vagyunk tekintettel, a hajózás szélcsendes ideje élvezet, viharokban azonban életveszély. Legtöbb esetben a látható, elvonja a hit mélységének lényeges elemét, megtartó erejét.

Van egy szimbólum amely a hajózásban a reményt, a megmaradást a biztonságot és a célbaérést hivatott kiábrázolni, biztosítani. Ez pediga a horgony. Ez a mélyben van. Abban a mélységben ami láthatatlan a szemlélődő számára. Ha tud róla, érti a biztonság lényegét.


De még ennyi sem elég. A hasonlat abban sántít, hogy a bárka, ami a keresztény egyházat jelképezi, a láthatatlanban a mélységet elválasztja a magasságtól. Ezért üzen a zsidókhoz írt levél az első század keresztyéneinek, hogy a hit kapaszodója nem a múlandó láthatóságban van, hanem Krisztusban, aki Istenhez a biztos kötelék, kapocs, Ha csak hagyományokba, ószövetségi rituálokba kapaszkodnak, vallásos merevséggel terhelik lelküket. Ha azonban mindenféle tanításnak szele hajtja őket, szétroncsolódnak a tévtanok szikláin.

A Krisztustól elsodródás, elpártolás a keresztény egyház kísértése és legnagyobb veszélye. Krisztus az áldozó és áldozat, a főpap, aki úgy mutatta be engesztelését, hogy a kárpit mögött a mennyei szentélybe rögzítette az Atyához megérkezés reményét. Ő “lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya”

Ezért sem a félelmet keltő ősidők lélekvesztő titokzatossága, sem a luxushajók, jachtok, szédületes csábítása nem lehet a keresztény egyház megmaradásának alternatívája.

Melyikben utazol keresztény testvérem? Ki által kötődsz Istenhez? Hol érsz partot?
Higyed János Mátyás

Írás-Jel
2026, május 24.

A hónap Igéje:

“Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya
és beljebb hatol a kárpitnál, ” (Zsid 6,19)

A horgony feladata, rendeltetése az, hogy olyan mélyen hatoljon a tengerfenékbe, hogy biztosan tartsa meg a hajót akkor, amikor odafenn vihar dúl és az áramlatok, a sodrás ereje, a szirtek csábítása, kísértése tombol, akkor biztos legyen a láthatatlan mélységbe kötődés, a látható körülmények közepette és ellenében is, és biztos legyen a hajó és a bennelévők megmaradása, menekvése.

Amikor a horgony olyan kemény ellenállásba ütközik; például sziklák, ahol nem tud behatolni a biztonságos kapaszkodásba és megtartásba, a hajó lelassulhat ugyan, de félő, hogy elragadhatják a vihar hullámai és vagy hajótörés, vagy elveszés lesz a végkimenetel.

Ezt a valós tapasztalatból vett példát vetíti az érthetőség kedvéért a textus Jézusra és küldetésére. Jézus rávilágít az ószövetségi próféciákban a Jeruzsálemi templom és annak szolgálata fontosságára, ugyanakkor jelzi, hogy nem elég a biztonság vallásos látszata. Ez csak kapaszkodás az ismeretlenbe, a múlt mélységeinek vallásos talajába, ahol nincs biztos és kizárólagos menedék a világ viharaiban hánykolódó Isten népe hajója közösségének.
A mélység misztikumából a magasság misztériumába kell kapaszkodni újra.

A hajó a keresztyén egyház szimbóluma. „Egy hajóban utazunk” közmondásunk itt kizárólagosság nélkül köt össze Jézussal. A horgony maga Jézus. Ő a megtartatás reménye. Nem e világba mélyed. Az én országom nem e világból való. Más világ ez. A megtartottak világa. A Jeruzsálemi templom kárpitjának széthasadása Jézus halálkor, a horgony irányát változtatta meg. Az Istenbe kapaszkodás személyes lehetősége nyílt meg az ember előtt.

„Beljebb hatolt a kárpitnál”, azt jelenti, hogy az Atyának házában, az Isten házán (templom) keresztül és túl, biztos menedék van. Már nem ütközik semmilyen akadályba, még a halál megkövesedett, sziklaszilárd tényébe sem a hajó s a bennlévők biztonsága. Feltéve, ha az egyház hajója és annak hivatalosai nem gondolják azt, hogy együtt kell inkább úszni az árral a sodródással, mert az nép és időszerűbb.

A múlandó időszerűség szirén-kísértései közt, úgymint: Woke: ébredés, ráébredés. Mára megosztó politika felhanggal az egyházi éberdés legnagyobb szakító (Jézustól elszakító) próbája. Cancel culture: az eltörlés kultúrája, az elnémítás kultúrája a kiközösítés kultúrája, amelyben minden más a modernség, lépést tartás a korral, fontosabb a Jézushoz kötődésnél. A Metoo, én is az vagyok, liberális és átpolitizált propagandája végsősoron a Coming out, emberi jogok hangoztatása kapcsán, az önazonosságnak hirdetett abnormalitások felvállalása, mind kapaszkodót kínál a vesztébe sodródó embernek és világnak.

Jézus az, aki olyan világba helyezte az ember megmenekedését amelynek biztos horgonya ő maga. Milyen irányba sodródik a keresztyén egyház?
Lelkünk bátorságát ő adja Szentlélek ereje által, hogy erről bizonyságot tegyünk. Ez a küldetés. Ez a misszió.
Ajánlás: 434. sz. ének: „Szólsz hozzám Istenem.”

Higyed János Mátyás

Írás-Jel
2026, május 17.

A hónap ígéje:

“Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya
és beljebb hatol a kárpitnál, ” (Zsid 6,19)

A horgony a biztonságot jelenti egy hajó számára. Amikor elvágják a hajót a horgonytól, vagy valaki veszélyes időjáráskor felhúzza azt és maga akarja a hajót biztonságban révbe irányítani, többnyire elsodródik, vagy még rosszabb, hajótörést szenvedhet és akár az életébe, vagy a hajóban utazók életébe is kerülhet.

Pont így van ez lelki értelemben is. A világ viharaiban, áramlataiban a lélekvesztőnk reménysége és biztonsága Jézus Krisztus. Ha lekapcsolódunk róla amikor helyt kellene állni, ha elszakadunk tőle és magunk vesszük kezünkbe a „sorsunk”, baj, nagy baj származhat belőle.
Márpedig ilyen áramlatokkal tele volt és van a világ.
Pál apostol efézusbeliekhez írt levelét idéztük: „… kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;” (Ef 4,14)

Sokszor viharos tenger az élet és biztonságra vágyunk. Ezt a biztonságérzetet a világ s a világ kísértő szelleme szép csomagolásban árulja, vagy erőszakosan ránktukmálja. Az első század keresztyéneit Jézustól vallási, politikai, kulturális, filozófiai és gazdasági áramlatok igyekeztek visszatartani, vagy elszakítani, tőle elsordorni.
Ilyen áramlatok voltak abban az időbení: mágia, kuruzslás, varázslás, jövendőmondás, hellenizmus, szinkretizmus, gnoszticizmus, misztériumvallások és egyebek. Legtöbbje a tökéletes titkos tudást kínálta, hol babonás félelmet keltve, hol az embert istenítve.

A mai áramlatok részben a régi kísértések újrafelfedezett, értelmezett és összerakott elemei, részben a ma embere világszellemmel kötött paktuma. Ebben a titkos szövetségben a pénz a hatalom, az erő dominál. Így ismerhetjük némelyiket ezek közül a posztmodern világ megnevezéseiben: globalizáció, liberalizmus, emberi jogok, New Age, neopogányság, sátánizmus, mindfluss, flow. A mai ember önmaga istene. Ebből következik, hogy nincs is biztonságos támpontja, horgonya. Sodródik az áramlatokkal. Legfeljebb valami „háttérhatalomról beszél”.

Az emberi lélek sátáni kisajátítása csalfa szabadságérzetet kelt. Valójában az istenitől elszakítottan, pokolig, szabadesésben van. Jézusról kell hallania a világnak. Egyre több a lelkében megfélemlett bizonytalan, pusztulásba sodródó ember. Beszéljünk nekik Jézusról!

Higyed János Mátyás

Írás-Jel
2026. május 10.
A hónap ígéje:

“Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya
és beljebb hatol a kárpitnál, ” (Zsid 6,19)

A textus első gondolata és üzenete egy valós élethelyzetet láttat, amikor a horgony hasonlatot a lélek stabilitására, rendíthetetlenségére alkalmazza. Ez a valós helyzet, a tengeren, szélben és habok közt hánykolódó, irányát vesztett, vesztébe sodródó hajó. Ebben a hasonlatban arra a veszélyre utal, amikor valakit könnyen el tudnak tántorítani meggyőződésétől, kötődésétől.

A hasonlat áthallásában arról a szellemi áramlatról, sodrásról, széljárásról és zátonyokról lehet szó, amelyről Pál apostol az efézusiaknak eképpen ír: … kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;” (Ef 4,14)

A zsidókhoz írt levél figyelmezteti olvasóit, hogy könnyen elszakadtak Krisztustól és ahelyett, hogy ők tanítanának másokat a krisztuskövetésre, újra elementáris dolgok tanulására szorulnak, mint például: a lélekvesztőt és utasát a horgony tartja meg. Jézus a megmaradás horgonya. Ebben int állhatatosságra.

A horgony, eredeti szövegben:
a n k ü r a.
A textus összefüggésében a hasonlat sántító. A horgony kapaszkodó funkciója szerint a vízfenék talajába mélyed. A textus teljes összefüggésében azonban a kárpitnál beljebb hatoló biztonságról van szó amikor Krisztusra vonatkoztatja a hasonlatot. Vagyis: a Krisztushoz ragaszkodás az Isten elé járulás biztosítéka. Aki elvágja magát tőle, akit elsodor tőle bármi áramlat, máshoz kötődik, másban bízik, lelki kárvallást szenved. A keresztyén vallás szellemi hajótöröttségének fő oka a horgonyról elfeledkezés. A világ kedvezőnek tűnő széljárása zátonyokkal kíséri a keresztyén egyhát történetét.

Legközelebb azokról a veszélyekről lesz szó, amelyek a keresztyéneket ilyen állapotba sodorták, akár zsidók, akár pogányok. Ugyanakkor a ma ránk leselkedő kísértésekkel és veszélyekkel is szembe kell nézzünk.
Higyed János Mátyás

Írás-Jel
2026, május 3.

A hónap Igéje:

“Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya
és beljebb hatol a kárpitnál, ” (Zsid 6,19)

Ez a hónap öt vasárnappal a keresztyénség sok eseménnyel teli mozgalmas időszaka.
Jézus a tanítványokkal van feltámadása után. Majd mennybe megy és ígéretet tesz. Az ígéret Pünkösdkor beteljesedik és elindul a misszió.

A misszió hitvalláson alapszik. Szentháromság vasárnapja zárja a hónapot.
Mindezeket egybevetve, egy olyan folyamatban találkozunk a hónap igéjével, amelyben az eddig leírt események meghatározóak.

A levél a zsidókhoz, más szóval a hébrekhez kötődik, akik Palesztínába menekültek. Erősen ragaszkodtak hagyományaikhoz és nehezen képzelték el azt, hogy Ábrahám leszármazottaiként a mózesi törvényeken kívül más út is vezethet az Örökkévalóhoz.
Hallanak Jézusról, de messiási váradalmuk hagyománya fogva tartja őket a krisztuskövetésben.

A levél bizonyságtétele Jézusról szól, aki nagyobb az angyaloknál. Mózes, Melkisédek, Áron előképében üzenet arról aki „beljebb hatol a kárpitnál”, azaz utat nyit a mennyek országába.
Róla tesz bizonyságot a levél.
A horgony képében, hasonlatában fejezi ki azt a megtartó erőt, akihez ragaszkodva, akibe kapaszkodva, semmilyen vihar nem sodorhat el Isten közeléből.
A levél, gyakorlati élethelyzetekben tárja fel a házasság, a tisztesség és a szeretet, Krisztushoz ragaszkodó fontosságát.

Ezeket summázva:
A keresztyén életvitel, egyben hitvallás is. Hitvallás arról aki mindenek felett a világ megváltója, megtartója, és lélekvesztőink horgonya.
Kétségeink, félelmeink közepette bízzunk benne, ragaszkodjunk hozzá stabilan, hisz „Forr a világ bús tengere, óh magyar!”
(Berzsenyi Dániel, A magyarokhoz)

Higyed János Mátyás

Írás-Jel
2026, április 26.

A hónap Igéje:

“ Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél:
boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20,29)

A Tamás-történet három összefüggésében keressük a választ.

Látni, hogy higgyek.
Látni és hinni.
Hinni látás nélkül.

Hinni látás nélkül...

A feltámadt Jézus -b o l d o g m o n d á s s a l- fordul Tamáshoz. „Boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20,29b)
A Hegyi beszédben elhangzó nyolc boldogmondás, Jézus tanítása az Isten országa szerinti életről. Ez Krisztus követésének alapja. A bibliai boldogság a vágyott csoda fogalma. A boldogság, Isten ajándéka. Istennel együtt lenni, ennek a megélése.
Jézus, Tamásnak mondott tanítása a hitben hordozott látás boldogsága.

Az Ószövetségben azokat hívták Látónak, aki az Istentől előre megjelentett dolgok szerint élt, szólt és cselekedett. A próféták, noha semmi jelét nem látták annak ami be fog következni, mégis hittek és szóltak úgy, ahogy Isten kijelentette. Az ősatyák nem látták mi fog következni de hittek és hit által cselekedtek. Hitből éltek. Végül megtapasztalták azt amit hittek.

Jézus kijelentette és megmondta mi fog történni. Tanítványai sokszor félreértették. Kereszthalálát követően mindaz beteljesedett amit nem értettek. Jézus a jövő felé fordította őket.
Mit hoz a jövő? Meglátjuk-e? Jézus nem a látás nélküli hitet (lehet akár vakbuzgóság is) mondja boldognak, hanem azt a hitet (belső bizonyosság, bizalom), amelyik a valóságot úgy hordozza magában, hogy az, tény és igazság. Hitben hordozott látás, amelynek végkicsengése a színről-színre látás boldogsága. Találkozás az Istennel a Feltámadott Krisztus által. A vágyott, de kijelentett, de megvalósult Szabadító szeretete és engedelmessége szerinti módon.

A hit Isten ajándéka. A hit hallásból van. Isten Igéje által.
Meglátod jó lesz,-mondja a szülő a gyermeknek. Csak fogadj szót, akkor is, ha most még nem látod mi miért történik. Hidd el, a javadat szolgálja. Tudjuk-e így fogadni Isten szavát?
Tamás válasza hitvallás: Én Uram és én Istenem! Indiáig ment, másoknak is elmondani.
Te kinek mondod el!
Higyed János Mátyás

Írás-Jel
2026, április 19.

A hónap Igéje:
“ Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20,29)
A Tamás-történet három összefüggésében keressük a választ.

1. Látni, hogy higgyek.
2. Látni és hinni.
3. Hinni látás nélkül.

2. Látni és hinni.
Átmenetként is érzékelhetjük ezt a lépést. A látás és a hit közötti híd az érintés. Ez a híd összeköti a látást a hittel és a hitet a látással.
A bibliai beszámoló (Jn 20, 24-29) alapján nem derül ki egyértelműen, hogy Tamás ténylegesen beledugta-e a kezét Jézus sebébe.
A történetet többen is megfestették, leghíresebb közülük Caravaggio festménye.
Tamás, valószínüleg nem ért hozzá Jézushoz.
Ez, Jézus szavából érthető: „boldogok akik nem látnak és hisznek.”
A hit és látás feszültségében azonban az érintés, a fizikai érintkezésen túl a hit és látás közötti híd élményének kifejezője:
m e g é r i n t e t t e.
A megérintett Tamás.
A feltámadást nem hitte, de a Feltámadott jelenléte megérintette, anélkül, hogy hozzáért volna.
Kálvin ezt az állapotot „mysterium tremendum”-ként fogalmazza meg. (megdöbbentő állapot Isten jelenlétében)
Gondoljunk arra a helyzetre, amikor megérint bennünket egy találkozás, egy meglepetés, egy történet.
Ezt így is meg szoktuk fogalmazni: „úgy szíven ütött”.
Akár egy hírre is reagálhatunk ily módon. Eszerint nem a Tamás fizikai Jézust érintése a látás és hit közötti híd, hanem a feltámadott Jézus jelenléte érintette meg olyannyira Tamást, hogy abból egyben bűn és hitvallás született.
Így érkezünk el a -hinni látás nélkül- boldogságáig, a visszafelé is járható híd-készítő (pontifex ) Feltámadott jelenlétében.
Érintett már meg kételkedéseid közepette a feltámadás híre? Dobbant-e döbbenettel, boldogan a szíved? S hallattad-e ott belül:
„Én Uram és én Istenem.” (Jn 20, 28) Jézus bíztat: „…én tiveletek vagyok minden napon…” (Mt 28,20)
Higyed János Mátyás

Írás-Jel.
2025, április 12.

A hónap Igéje:

“ Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél:
boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20,29)

Tamás és Jézus találkozása 8 nappal azután történt, hogy a feltámadt Mester megjelent tanítványai közt, akik közül Tamás hiányzott. Ennek a hiányzásnak nem tudjuk az okát. A helyzet egyik tanulsága lehet, hogy aki nincs a tanítványok közösségeben, lemaradhat olykor az események csodájáról. A csodás esemény pedig hiányérzetet szül abban aki hall, de nem lát és tapasztal.

Húsvét csodája után szinte kétezer évvel, az eltelt „nyolc nap” szindrómája (tünetegyüttes) ma is, velünk van. Tamás először hall. Hallja a társaktól a találkozást, mely a feltámadás tényét támasztja alá. Hallja a jó hírt, az evangéliumot. Nem lát, nem tapasztal, nem hisz. Hall. Mi is halljuk az evangéliumot. Bennünk mit indít el a feltámadott Jézussal találkozók híradása? Boldogok vagyunk-e? A tapasztalati bizonyítás és a lelki meggyőződés határvonalán, de fordulópontján is állunk.

A Tamás-történet három összefüggésében keressük a választ.

Látni, hogy higgyek.
Látni és hinni.
Hinni látás nélkül.

Látni, hogy higgyek elve.

Ez a tapasztalati szint. „Hiszem ha látom.” Így szoktuk ezt megfogalmazni. Tényként lezárt, a hitet már feleslegessé tévő „szállóígénk” ez. Tamás azonban a hallás után a látás óhaját a „Jóhír” megerősítéseként fogalmazza meg. A látás az emberi szó gyarlóságából fakad és nem a Jézus ígéretét vonja kétségbe. Azt szeretné tapasztalni, amiről a többiek beszélnek.
Sokszor hallottuk a feltámadás evangéliumát. Sokak beszéltek a Feltámadottal való találkozásról. Él-e bennünk a vágy e megtapasztalásra?

Tamásnak segítségre van szüksége hogy hihessen. Ebben az esetben a látás a hit mankója. Tamás a biológiai képtelenségtől az elvont igazságig a teremtő Kijelentés: „Legyen”, „Én Vagyok a feltámadás és az élet” Új teremtés kézzelfogható tényéig, Jézus segítségével jut el.

Van-e bennünk ilyen vágy Húsvét után pár nappal?
Higyed János Mátyás